James Donovan

.:Adatok:.

Teljes név; James Adolphus Donovan
Becenév; -
Születési hely, év;1963. agusztus 11. London
Kor;Harmincöt
Nem;Férfi
Oldal;Semleges
Vér; Félvér
Csoport;Professzor

.:Jellem:.

szeret; a feleségem, a lányom, könyvek, szerencsejáték, kihívás
nem szeret; csalás, titkok, gyilkosság, hazudni a családomnak
mumusa;Kiderül a kis kalandom Juliett-tel.
Edevis-tükre; Hogy a lányom normális körülmények közt nő fel.
titkai; Csak egy titkom van, aminek nem szabad kiderülnie: Juliet
patrónusa;Róka
személyisége;

„Nem szívesen hagyja ott a feleségét a bizonytalanért, még akkor sem, ha talán két szék közül épp a pad alá készül esni. Egyébként kitartó férfinak képzelem, rettentő nagy igazságérzettel, és őt örökké kínzó bűntudattal, amiért megcsalja az asszonykát.
A lányát mindenkinél jobban szereti és sosem okozna neki fájdalmat. Egyébként alapvetően barátságos, általában egyenes jellem. Szereti a kihívásokat, de fogalma sincs róla, hogy került olyan helyzetbe, amiben van. Nehezen áll ellent a kísértéseknek, (régebben megrögzött szerencsejátékos volt) általában mégis képes uralkodni magán.”

.:Külső:.

hajszín; Sötétszőke
szemszín; Szürkéskék
magasság; 182 cm
tömeg; 73 kg
különleges ismertető jel; -
pálcája; tizenkét és fél hüvelyk, sárkányszívizomhúr
play by; Leonardo DiCaprio

.:Család:.

Apa; Matthias Donovan
Anya; Evelyn Donovan-Willison
Testvérek; -
Egyéb hozzátartozó; Maira Donovan, a feleségem
Shannon Donovan, a lányom

Háziállat; -

.:Létezés:.

Az igazat megvallva, egyszerűen rühelltem a Grill-ben dolgozni. Sőt, ha már tényleg ilyen őszinteségi rohamom van, Mystic Falls sem volt a szívem csücske. Röpke három hónappal ezelőttig még eszembe sem jutott volna, hogy otthagyom Miamit azért, hogy egy ilyen poros kisvárosba költözzem az isten háta mögé. De ahogy az lenni szokott, az élet elég rendesen közbe szólt. Rendben, lehet, hogy nem kellett volna akkora lendületet belevinni abba a lökésbe, de nem én tehetek róla, hogy az a csávó annyira részeg volt, hogy nem tudta megtartani magát és lefejelte a márványpultot. És persze, hogy ezért is én szívok. Oké, ő meg meghalt, de nos… Ebből nem igazán tudok jól kijönni. Az azonban kellően megdöbbentett, hogy egy héttel rá, teliholdkor már vonyítva rohangáltam a tengerparton. Remélem érthető, hogy egy cseppet kiakadtam. Mondanám, hogy általában jól kezelem a krízishelyeteket, de ez koránt sem igaz.
Képes voltam két héten keresztül, teljesen tanácstalanul, idegbetegen információt gyűjteni. Őszintén szólva, ha pár nappal később egy idős hölgy nem kopogott volna be hozzám a személyimmel, a jogsimmal és egy adag szakadt ruhacafattal, azt hittem volna, hogy egyszerűen csak megbolondultam. Agyamra mentek a történtek a halott alkoholistával. De nem. Mert egyértelmű bizonyítékok voltak, mellesleg életemben nem, hogy nem használtam, még nem is hallottam olyan kemény szerről, aminek hatására farkasnak képzeled magad és darabokra tépdesed a ruháidat, hogy aztán másnap reggel totál pucéran ébredj a belvárosi rózsakertben. Nem létezik! Úgy voltam vele, hogy rendben, akkor most próbáljuk megmagyarázni, mégis mi a franc történt. Nem ment. Hiába volt részem őrült nagy bulikban és csináltam brutális, eget rengető dolgokat, ez sehogy sem illett bele a képbe.
Mikor másodjára is megtörtént velem ez a bizonyos, úgy döntöttem a google a barátom. Aztán, mint kiderült, mégsem, tekintve, hogy nem tudott segíteni, azon kívül, hogy bedobott valami poros kisvárost, ahol sűrűn fordultak elő állattámadások. Az biztos volt, hogy el kell mennem Miamiból. Mert, mi van akkor ha legközelebb megpróbálok megvacsorázni egy a parton bulizó társaságból? Esetleg elcsapatom magam egy kisebb teherautóval? Már nem azért, de nem szeretném egy lökhárítón a beleimmel végezni. Így jött az ötlet, hogy jó lesz nekem az az állattámadásos hely. Mert miért is ne? Egyel több, vagy kevesebb vadállat, hát nem mindegy?
Ezért állok most a Mystic Grill-ben és törölgetem le egymás után az asztalokat, miközben szám szélében halvány mosollyal úgy teszek, mintha nem venném észre, hogy a pult mögött álló pincérnő már vagy öt perce kitartóan csorgatja a nyálát. Édes kiscsaj meg kell hagyni és tudnék is mit kezdeni vele, de nem tudom mit szólna anyuci és apuci, ha kikezdenék a lányukkal. Végülis, mégiscsak fél éve fejezte be a középiskolát. Épp bedobtam a koszos rongyot a pult alá a többi közé, amikor üvegcsörömpölést hallottam. Azt hittem, hogy már megint a részeg kisfiúk játsszák az agyukat, aztán megláttam a piros likőrt végigfolyni a pulton. Megforgattam a szemem, majd az előbb szennyesbe dobni kívánt ronggyal eltöröltem a ragadós maradékokat.
- Ha ilyen ütemben töröd a berendezést, azt a te fizetésed bánja meg szivi. – csaptam a fenekére a törlőronggyal, mikor elhaladtam mögötte.
***
Az ajtó olyan erővel csapódott ki, hogy joggal futhatott át az agyamon, hogy nem fog a helyén maradni. Kicsit talán hevesebbek voltunk a kelleténél, de az az alkohol mennyiség, amit magunkba döntöttünk, kellően fokozta azokat a szikrákat, amik még józan állapotunkban is meglehetősen feltűnő volt kettőnk között. Csupán pár pillanatot fordítottam arra, hogy megnézzem egyben van e még a ház, aztán újra magamhoz rántottam az előttem állót, miközben berúgtam magam mögött az ajtót.
Sötét volt és az égvilágon semmit sem látta,, az pedig nem segített túl sokat, hogy néha még világosban sem tudom eldönteni, hogy mi hol van. Valahogy így fordulhatott elő az is, hogy miközben azzal foglalatoskodtam, hogy lehúzzam a cipzárt Dianna ruháján, szolidan levertem valami váza szerűséget. A darabkák csörömpölve terítették be az előszoba padlóját, de jelen pillanatban valahogy cseppet sem tudott érdekelni, hogy hogy fog kinézni a ház, amíg eljutunk a hálószobámig. Vagy ugyan, minek addig várni? Egyik kezemet felfedező útra indítottam az ölelt nő testén a másikkal pedig próbáltam kitapogatni a fal mentén a nappaliba vezető utat. Azt hiszem az, hogy feljussunk az emeletre ilyen állapotban, bőven meghaladta volna a képességeinket. A baj csak az, hogy az ég világon semmit sem tanultam az előző esetekből, amik alkalmával hasonló képen pusztítottam el a berendezés egy részét.
Néha egy-egy ilyen este után komolyan megkérdőjeleztem az épelméjűségemet, amiért egyszer nem tudom visszafogni magam annyira, hogy megvárjam, amíg beérünk a házba. A legnevetségesebb az egészben, hogy nagy átlagban tudom magam moderálni, ha nővel vagyok, de Dianna csábítási technikája bőven felülmúlta a legvadabb álmaimat is. Az pedig, hogy én tudtam róla, hogy hybrid, Ő pedig tisztában volt a vérfarkas létemmel, még inkább megkönnyítette a helyzetünket. Nem volt szükség semmi féle finomkodásra.
Ahogy beértünk a nappaliba, gondolkodás nélkül söpörtem le az íróasztalról a rajta lévő papírokat és tollakat, hogy végigdöntsem rajta a karjaimban tartott nőt. Hiába küzdöttem már vagy három perce kitartóan a cipzárral, esélytelennek tűnt, hogy öt centinél lejjebb csússzon. Végül türelmemet vesztve rántottam meg az anyagot, mire az megadó recsegéssel szakadt darabokra.
- Kapsz egy másikat… - suttogtam bocsánatkérően szánt hangon, de az igazat megvallva egy cseppnyi bűntudatot sem éreztem, miután feltárult előttem az az őrjítő fehérnemű, ami jelen pillanatban ugyan csak akadályozott.

from IMV by Darren Morgan