Alexis Corday

Kezemet tördelve ücsörögtem az összecsukható műanyag széken, amely minden egyes mozdulatomra vészjóslóan megnyikordult. Csuklómat ezüst bilincs tartotta fogságban, amit a nagydarab rendőr tett rá, akkor amikor letartóztatott. Mondtam neki hogy nem szükséges ezt rám raknia, de egyáltalán nem hallgatott rám. Csak mosolygott a bajsza alatt, és jól meghúzta a bilincset hogy a csuklóm is bele fájdult. Kezeimet felemeltem és a fülem mögé tűrtem, arcomba hulló hajtincseimet. A szék egyre kényelmetlenebb lett és a percek múlásával, kezdtem azt hinni hogy megfeledkeztek rólam. Miközben vártam szemügyre vettem magamat a szemközti ablakban. Hajam rendezetlenül omlott a vállamra, eredetileg copfban volt, de most valahogy úgy néztem ki mint akit megrázott az áram. A szemem alatt nagy karikák voltak, amik arról árulkodtak hogy már régóta nem aludtam. Egy váll kidobós fehér póló volt rajtam melyen a felirat hűen tükrözte véleményemet "Fuck the rules". A viseletemhez még hozzá tartozott egy egyszerű farmer nadrág, és egy converse cipő. Grimaszt vágtam a tükörképemnek aztán elfordultam az ablaktól, (már amennyire ezt meg tudtam tenni a széken ülve) és a falon levő órára pillantottam. Már elmúlt fél tizenkettő is, legalább húsz perce várom hogy az a hájas rendőrtiszt végre elődugja a képét, a fehér ajtó mögül amely fölött a falióra lóg. Mintha csak az égiek meghallották volna kívánságomat, az ajtó kitárult és egy már túlzottan vézna, az ötvenes éveiben járó hölgy lépett ki rajta. Rozsdabarna haja kontyba volt rendezve a feje búbjára, a szoknya és a blúz mintha pár számmal nagyobbak lettek volna rá. Kezében egy mappát tartott, magas sarkai kopogtak a parkettán, éppen felém tartva. A nő megállt előttem, tekintete rosszallóan villant meg amikor a bilincsemre nézett.
- Gyere velem. - csupán ennyit mondott közömbösen, és többé már rám se hederített. Megfordult, és indult vissza tudva, hogy én máris a nyomában vagyok és követem őt. Átértünk a fehér ajtón és beléptünk egy újabb folyosóra. Mintha csak az egész rendőr őrs folyosókból állt volna. A filmekben egyáltalán nem így néz ki, ami azt illeti a filmekben a rendőrök sem olyanok mint élőben. Odaértünk az első ajtóhoz, a nő benyitott és betessékelt a helyiségbe, ami annyiból állt hogy a kezében levő mappával áttuszkolt a küszöbön. Mikor már bent voltam az irodában a nyanya bevágta mögöttem az ajtót, elképzeltem ahogy ördögien felnevet rajtam mulatva, miközben sarkaival tova kopog a padlón. Az iroda ahova be lettem "invitálva" nem volt nagyobb a konyhánknál. Egy íróasztal terpeszkedett a közepén ami csordulásig volt pakolva mindenféle irattal,meg egy ősrégi zümmögő számítógéppel, ami már az utolsókat rúgja. A jobb oldali sarokban egy fém irattartó szekrény terpeszkedett, a tetején egy szinte már majdnem elszáradt páfrány bébivel. A berendezéshez tartozott még egy ventilátor is, ami felkavarta a helyiségben levő áporodott levegőt. Bal oldalt a falon egy ablak helyezkedett el, amire kívülről rács volt erősítve, pont úgy mint a börtönökben. Az íróasztal mindkét oldalán szék volt elhelyezve, és az íróasztal mögötti széken ott terpeszkedett az a hájas rendőrtiszt aki behozott ide miután, nos..az után. Egyébként a becsületes neve Mr.Raymound Leland rendőrtiszt, és amint látom imádja a rágógumit mert most is élvezettel csámcsogott, azon se csodálkoznék ha esetleg buborékokat fújna. Eltelt neki pár másodpercbe amíg felállt a székéből, aztán oda sétált hozzám, és levette rólam a bilincset. Megkönnyebbülten masszíroztam a csuklómat, már épp ideje volt hogy megszabadítson attól az idegesítő fém béklyótól.
- Jobb lesz ha leülsz Katie. Gondolom nem bánod ha tegezlek. - szólalt meg míg vissza battyogott a székéhez, és belerogyott mint légy a szarba. Eleget tettem a kérésének és helyet foglaltam a székben, nem volt már kedvem szembe szállni vele, egyrészt mert tudtam hogy így is egy örökkévalóság lesz mire végzünk, másrészt mert ki merne egy rágógumizó dagi rendőrrel kötekedni? Miután helyet foglaltam a székben (ami megjegyzem szintén összecsukható volt) kíváncsian pillantottam Ray-re, és vártam hogy bele kezdjen a mondandójába. Közben azon gondolkodtam, hogy mondhatom e azt, amíg meg nem jön az ügyvédem, addig nem vagyok hajlandó beszélni. Persze csak poénból. Amúgy most csöndben, és fegyelmezetten ültem a széken akár egy jó kislány. Mr.Ray kiterített az asztalra egy lapot, amin az én nevem szerepelt, az összes adatommal együtt. Mellette ott hevert az aktám, eléggé vaskos példány volt. Nem először jártam rendőr őrsön, de ebben a városban igen.
- Először is kezdjük a rutin kérdésekkel. Név? - a kis pocok nagyon örült a fejének, látszott rajta. Biztos vagyok benne, hogy valamikor mostanában lett zsernyák, és én vagyok az első igazi ügye. Úgy virul az arca, mintha csak most tudta volna meg, hogy gyereket vár Oprah Winfrey-től. Alig bírtam megállni hogy el ne nevessem magam, mindenesetre sikerült pókerarccal válaszolnom.
- Katie Sophie Benson.
- Születési idő, és hely? - jött rögtön a következő kérdés.
- 1993. 11.03. Jacksonville. - daráltam a választ, és néztem amint kipipálja a kérdést a lapon, ha helyesen válaszolok.
- Anyja és Apja neve?
- Marie Benson, Paul Benson. - kérdezz nehezebbet, eddig úgy látom hogy meglesz az ötös Ray. Végül ledaráltuk az összes általános kérdést, de mintha csak egy évtizedbe telt volna. Mr.Hústorony egy újabb lapot húzott elő az aktámból, látszott hogy frissen volt nyomtatva, mert a tinta pár helyen el volt kenődve, és a rendőr keze is kapott egy kis fekete színt. Gusztustalanul bele törölte az egyenruhájába, mire én elhúztam a számat. Oda törli akkor is a kezét amikor tömi magát fánkkal? Mit sem törődve az arckifejezésemmel, megnyálazta az ujját és átlapozta a frissen nyomtatott dokumentumot. Közben végig csámcsogott, engem meg a hányinger kerülgetett hogy már fél órája össze vagyok zárva ezzel a pacákkal, és még ki tudja hogy meddig leszünk kettesben ebben a szobában. Miután végzett felnézett a papírok közül, és tekintetéből isten bizony valami olyasmit lehetett kiolvasni hogy "Most megfogtalak".
- Nos, Katie kérlek meséld el hogy hogyan keveredtél verekedésbe. - úgy beszélt hozzám mint egy fogyatékoshoz, akinek szépen lassan tagoltan kell előadni magunkat. Már kismilliószor elmondtam neki hogy az egészhez igazán semmi közöm nincs ráadásul nem is én kezdtem, de úgy látszik erre már nem emlékszik. Ha ő lesz a felügyelőtisztem ebben a városban, én meg fogok őrülni.
Nem tehettem mást, ha szabadulni akartam, muszáj volt még egyszer előadnom a sztorit.
- Nos, Mr.Ray ha megengedi hogy így szólítsam, az egész ott kezdődött hogy a húgomért kellett mennem abba a bárba, mert telefonált hogy menjek érte, nem érzi ott jól magát. Mint ahogy egy jó nővérhez illik rögtön autóba ültem, és a bárhoz hajtottam. Mikor oda értem, arra lettem figyelmes hogy két 18 év körüli lány éppen piszkálja a húgomat. Oda mentem és felelősségre vontam őket, mire mind a ketten csak vihogtak a szőke hajuk alatt. Szó, szót követett mire valahogy odáig jutottunk el hogy egymás haját tépjük. Aztán az egész ügy verekedésbe torkollt. - nagyjából, összeszedtem az események darabjait amikre emlékszem. Minden olyan gyorsan történt, és azzal voltam elfoglalva hogy hova köpködjem a műhajat, arra már tényleg nem figyeltem hogy mi is történik, úgy igazából.
Nem úgy tűnt mintha husi hinne nekem, főleg mert ahogy meséltem a sztorit a pufi arca úgy vörösödött el egyről a kettőre. Nem tudtam mire vélni a dolgot, hiszen becsületemre valljon mindent elmondtam.
- Arra nem emlékszik hogy az egyik lány kezét eltörte, vagy hogy a dulakodás során fellöktek egy pincért akinek a kezében egy üvegpoharakkal teli tálca volt, és ezekben a percekben is szedik ki belőle a szilánkokat? Vajon hol járt amikor, a berendezés kisebb részét megrongálták? Éppen szabadságon volt? - Ray hangszintje egyre feljebb emelkedett, a végén már azt hittem egy operában vagyok, olyan ügyesen kiénekelte a magas hangokat.
- Nem tehetek róla hogy megbotlott az a lány, és rosszul esett. A kezét meg nem én törtem el, hanem magára borította az egyik asztalt, nem én voltam az aki a székeket hozzájuk vagdosta. - mentegettem magamat ezek alól a vádak alól, és csalódtam pocokban amiért ennyi együtt töltött pillanat után, még mindig nem bízik bennem....
Miután hulla fáradtan haza értem, egy újabb figyelmeztetővel és a károkról kiállított csekkel a zsebemben, semmi másra nem vágytam csak a pihe puha ágyamra. De mintha a sors ellenem esküdött volna, a szüleim előbb értek haza a hétvégi kiruccanásukról, és most morcos tekintettel méregettek.
- Most sem te voltál a hibás, igaz? - kérdezték cinikusan, és a nappaliba invitáltak, hogy elmondják ha még egyszer bevisznek a zsaruk, örök életű szobafogsággal leszek sújtva.