Dylan Mason Holbrook

.:Adatok:.

Teljes név; Dylan Mason Holbrook
Becenév; -
Születési hely, év; Anglia; London ; 1987. január 10.
Kor; 24 éves
Nem; férfi
Oldal; fehér
Vér; aranyvérű
Csoport; varázsló
Háza; Griffendél volt
Évfolyam; már elvégeztem a Roxfortot

.:Jellem:.

szeret;
⊱gondolatok;
⊱nők; inteligens személyek;
⊱bosszú;
⊱kviddics;
⊱póker;
⊱whiskey;
⊱kemény igazság;
nem szeret;
⊱magasság és repülés;
⊱emberi hülyeség;
⊱a menyasszonya;
⊱gyerekek;
⊱hazugság;
mumusa; Egy nagyon ostoba nővel állok az oltár előtt, és kimondom az örökké tartó igent.
Edevis-tükre; Saját magam, ahogy állok egy tűzkarika közepén, és ég a testem.
titkai;
⊱ az anyám disszociatív személyiségzavarban szenvedett, amíg egyszer el nem tűnt. Azért akartam pszichológus lenni, hogy ki tudjam gyógyítani ebből a betegségéből. De mire ledoktorálhattam volna, ő eltűnt, azóta pedig senki nem találja.
⊱ kötnek az aranyvérűek szabályai, van egy menyasszonyom, de bármikor meglát, rögtön sírva fakad. És nem az örömtől... inkább az emlékektől, mikor felidézi magában hányszor aláztam már meg a világ előtt.
⊱ kviddics balesetem után nem mertem még seprűre ülni, sőt, ez miatt a magassággal is gondjaim adódtak.
⊱ már egy ideje a fehér oldalt támogatom, de a világ előtt ezt tagadom.
⊱ pyromágus vagyok.
patrónusa; Keselyű
személyisége;
Arrogáns - vágják hozzám a legtöbben pácienseim közül, mikor bevágják rendelőm ajtaját és feldúltan elviharzanak. Bunkó. Ezt igazából soha nem tudtam mire vélni, ugyanis mit tehetek én arról, hogy nem értek egyet a nézeteikkel?! Annyian érkeznek hozzám tudatlanul, s hiszik azt, hogy az ő problémájuk az egész világot össze tudná dönteni, aztán persze nem preferálják őszinte véleményemet. Talán egy kissé viszolygok a tudatlan és ostoba emberektől, de mentségemre szolgáljon, hogy nagyképűségem oka csupán magas intelligencia szintem, meg persze a négy év tapasztalat, amit már magam mögött hagyhattam a szakmámban. Ez miatt mondható rám, hogy türelmetlen vagyok, ha pedig az első percekben már kialakítottam a betegemről egy általános képet, akkor azt ő ugyan nem mossa le magáról. Ragaszkodok az elképzeléseimhez, s erőszakos szavak birtoklásával, és manipulatív mondatok felhasználásával tudom a szálakat úgy csavarni, hogy az ostor vége legvégül az én ujjaim között pihenjen meg. Ha nem is hágok mindenki fölé, s nem igyekszem kitűnni, s a vezető szerepben tetszelegni, a háttérből szeretek mindent követni, s véleményemmel gazdagítani ezen elképzeléseket, amik végett mégis mindig sikerül kivívnom az értelmesebb emberek tiszteletét és elismerését. Orvos létemre gyorsan vág az eszem, hirtelen vonok le következtetéseket és alkotok hipotéziseket. A leghihetetlenebb percekben tudok néha - hosszas gondolkodást követően - rájönni csak egy-egy betegem lelkecskéjének szilánkjaihoz legtökéletesebben illő ragasztóanyag összetevőire. De meg szokta érni a sok töprengés, főleg, mikor látom, hogy haladtam is előre velük. Mint minden férfi, én is rajongok a női nemért. Valószínűnek tartom, hogy nincs több férfi, aki olyan odaadással tudja kritizálni a nők idomait, mint jómagam. Annyi kapcsolatom ment már rá, rögtön az első este, mikor a csaj elkezdett vetkőzni a lakásomon, hogy megmondtam neki a véleményem a kissé lapos fenekéről, a lógó melleiről, vagy éppen a röcögős hájacskákról a dereka körül. A tökéleteset keresem, s annál nem adok alább, akkor sem ha magamról van szó, nem még, hogy ha másról.

.:Külső:.

hajszín; sötétbarna
szemszín; mélykék
alkat, stílus; ízlésesen kisportolt, elég szeszélyes, hangulatomtól függ, hogy éppen melegítőnadrágba bújok, vagy felöltözök nyakig szmokingba.
magasság; 182 cm
tömeg; 75 kg
különleges ismertető jel; Égési heg a tenyeremben.
pálcája; 11 és fél hüvelyk, magja főnixtoll, kellően rugalmas, kőrisfából készült.
play by; Ed Westwick

.:Család:.

Apa; Elias Holbrook; egy jellemtelen alak, számomra egyenértékű egy idegennel.
Anya; Aliana Baker - Holbrook; fogalmam sincs merre lehet, azt sem tudom él e még vagy már meghalt.
Testvérek; -
Egyéb hozzátartozó;
⊱A feleségem Alicia Lennox. Úgy fél éve költözem el tőle. Azt hittem, egy örök élet. De a pillanat derékba szakadt, mikor kiderült, hogyan is néz ki.
⊱Nem vagyok önsanyargató, szükségem van egy nőre. Vagy inkább többre, de Astoria Greengrassra mindenképp, hogy szó nélkül eshessek neki és bocsánat kéréseket mellőzve falhoz lökve tegyem magamévá.
Háziállat; -

.:Létezés:.

Teljesen felpörögtem. Ide oda járattam a szemem Vic arca és a hajó fedélzete között. Szédültem, a szívem a torkomban vert. Nem erre számítottam. Mindenféle drogot kipróbáltam már, de ilyen hatásra a f.szom se gondolt. Azt hittem, a szex ideje alatt fogja kifejteni jótékony hatását, nem akkor, amikor épp az exemmel ülök a hajópadlón sötétedéskor a mínusz 10 fokban.
K.rvára nem jókor akarja átvenni az uralmat a testem felett. Mégis elmosolyodtam tőle, valahányszor beleborzongtam a szél okozta libabőrökbe.
-Ki a tökömet érdekel az a könyv. A fazon egy… - Kerestem a megfelelő szavakat, de jobbára csak egy újabb káromkodásra futotta. - …akurvaistenit. – Hadartam el és fejemet hátravetettem a korlátnak. Lehunytam a szemem és felnevettem. Magam sem tudom, miért pont egy nevetés szakadt fel a torkomból, de jól esett. – Amúgy meg nem a főnököm küldött, ne játszd már a mártírt. – Kocogtak a fogaim egymásnak és határozottan reszkettem. Már csak azt nem tudtam eldönteni, hogy ezt az anyag okozza, vagy a mocskos hideg.
-Te miket zagyválsz itt össze? – Szaladt fel a szemöldököm a homlokomig és ránéztem a mellettem ülő lányra. – Te is be vagy lőve? – Fogtam meg az arcát és magamfelé fordítottam. Kétség kívül csalódnom kellett. A lány cseppet sincs tudatmódosító szerek hatása alatt. Valóban jól hallottam azt, amit mondott és pont ezt akartam elkerülni. Nagyot sóhajtottam, elengedtem az arcát és az ölembe ejtettem a kezeimet. A rohadt életbe…
Már épp felálltam volna és hagytam volna az egész vallatást, mikor Vic – a kis önfeláldozó – egy pokrócot hajított az ölembe. Először csak néztem az anyagra azzal az elhatározással, hogy én bizony hozzám nem nyúlok, inkább fagyok meg, végül mégis csak győzött a testem és magam köré csavartam a takarót. Azonnal éreztem a különbséget, kezdtem felmelegedni, ami az anyagnak a szerveztemben is jót tett. Vadul száguldott az ereimben, egyenes fel a fejembe, ahol aztán teljes káoszt okozott.
Hirtelen azt sem tudtam merre vagyok, csak arra eszméltem fel, hogy hideg vízcseppek csapódtak az arcomba. A tenger tajtékzott, hullámai pedig a hajó oldalát nyaldosták, felcsapva egészen a fedélzetig, ahol ültünk. Körbenéztem, mint aki azt sem tudja merre van, majd megnyugodva vettem tudomásul, hogy ezen a kib.szott hajón vagyok mellettem pedig az exem ül. Ez viszont végképp nem jelentett megnyugvást, de legalább tudom, hogy még élek és nem adagoltam túl magamat. Bár egyetlen kapszulát vettem be és elég régóta űzöm az ipart, tudom hol a határ.
-Remek…ügyes kislány vagy. – Borzoltam össze erőtlenül a haját. Nem is értem, minek tettem. Talán így fejeztem ki a hálámat aziránt, hogy van nála drog. Nem azért, mert újra láthatom. Kizárólag az miatt, hogy gyarapítja a meglévő adagomat.
Aztán kitérünk egy igen fontos kérdésre. Mi az istent csinál itt a hajón. Szentül meg voltam róla győződve, hogy miattam van itt. Habár ő tett lapátra, valahol éreztem, hogy majd visszakönyörgi magát hozzám. Fogalmam sincs, én akarom e egyáltalán. Megállapodni újra, elhitetni vele, hogy még mindig szeretem. Nem tudom, ennyire még én sem vagyok szörnyeteg.
-Hát, ezt elkúrtad, mert egész végig itt fogok gürizni ezen az istenverte, átkozott hajón. – Forgattam a szemeimet, de éreztem, hogy lassan erőt vesz rajtam a túlzott fáradtság. A pilláim egyre nehezülnek, ilyenkor pedig nem szabadna elaludnom. Ismertem olyan haveromat, aki belőtte magát és közvetlenül utána álomra szenderült… örökre. Én nem akarok még. Ledobtam magamról a pokrócot, felálltam és kigomboltam az ingemet. Tisztára olyan voltam, mint az a hülye szerelmes pár annak a másik baszott hajónak az orrában azzal a különbséggel, hogy mellettem másik három csaj is álldogált. Meztelenül… f.sza, még hallucinálok is. Mi a lóf.szt adott nekem Julie?
Mire a kérdés eljutott az agyamig, a térdemre rogytam és a világ kihagyott pár percre. Elsötétült minden, a tenger zúgása, a hajókürt, minden eltűnt. Csak én voltam a magatehetetlenség erdejében, kiszolgáltatva.
Aztán mintha semmi nem történt volna, újra láttam a tengert, hallottam az emberek hangját kiszűrődni a bárból, a zenét, amire eddig fel sem figyeltem. Azonnal Vic-re néztem, majd elmosolyodtam. Egyáltalán nem gondoltam bele abba, hogy akár meg is halhattam volna. Felelőtlen vagyok, ez az igazság. Most is csak az izgatott, mikor élhetem át újra ezt az élményt.
-Wow, ezt a cuccot neked is ki kell próbálnod. – Vigyorogtam bárgyún és ahogy közelebb kúsztam hozzá, a hajánál fogva húztam magamhoz. Nem pont így terveztem, de át akartam ölelni, csak a k.rva haja került elsőként a kezembe. Fel sem vettem, ahogy felszisszent, pedig jókora erővel rántottam magamhoz. Én már rég nem jártam a realitás talaján.
Kezem besiklott az összehúzott kabát alá, fel egészen a melleiig, megmarkoltam őket, majd vérvörös ajkaira tapasztottam az enyémeket. Durván csókoltam, talán még meg is haraptam.
-Meg ne próbálj ellenkezni. – Hangom komoly volt, határozott. Fel sem fogtam, hogy a lány, akivel erőszakoskodom valaha fontos volt nekem. Semmi mást nem láttam benne, csak egy újabb strigulát, egy újabb „áldozatot”, akit vadász begyűjt.
Időközben már talpra álltam, magammal húzva Vic-et is és az iránytó fala felé kezdtem indulni vele. Háta hangos csattanással ütközött a falnak, én pedig azzal az erővel együtt letéptem róla a kabátot. Szétszedtem a cipzárt, tropára ment, ezt már akár a tengerbe is hajíthatja. Ujjaim végigsiklottak az oldalán, be a felsője alá, ahol aztán egy laza csuklómozdulattal kikapcsoltam a melltartóját. Ajkaim úgy tapadtak az övére, mintha valami mágnes húzná oda.
Nem tudtam kontrollálni a tetteimet. Kezem a nyakára csúszott és egyre erősebben szorítottam, ahogy megpróbáltam megszabadítani a kabáttól, majd a felsőjétől szabad kezemmel. Az agyamat teljesen elborította a mámor, az érzés, hogy ma éjjel bármit megtehetek, annak nem lesznek következményei. Akartam Vic-et, érezni akartam testének minden rezdülését és ezért bármire hajlandó lettem volna. Akár meg is öltem volna, ha ellenkezik.
Aztán, ahogy jött a mámor, úgy el is ment. Bombaként robbant bennem, majd egy ártatlan kis rózsapatron formájában eltűnt a testemből. Újra elsötétült minden, elengedtem Vic torkát, kezeimet a falnak támasztva bilincsbe zártam a lányt.
Megráztam a fejem és amikor kinyitottam a szemem, Victoire szemeivel találtam szembe magam. Szégyelltem magam. Életemben, most először bántam meg valamit. Nem akartam így ráijeszteni. Magamnak sem akarom bevallani, de sosem tudnám bántani. Az egyetlen személy, akinek nem tudnék ártani, mégis sikerült. Most már duplán…
Elléptem tőle, szó nélkül sétáltam el a korlátig, hogy aztán újra egy cigit tűzzek ajkaim közé és mintha mi sem történt volna, rágyújtsak, mert azt hiszem, a cigi füsttel minden rossz érzés távozik belőlem.


Hozott: Szellemhajó - Darren Rochester