Stephanie Killwood

.:Adatok:.

Teljes név; Stephanie Lily Killwood
Becenév; Steph, Stephie, Stephanie
Születési hely, év;Anglia, London- 1982.09.11.
Kor; 17
Nem; nő
Oldal; közép út,de inkább a rossz felé hajlik
Vér; Arany
Csoport; Diák
Háza; Mardekár
Évfolyam; Hatodik

.:Jellem:.

szeret; divat, manipulálás, fekete, hó, sötétség, bulizás, sport, édesség, eper
nem szeret; várakozni, kíváncsiság, gyógynövények, Griffendél, Aurorok, ikertestvére, hazugság, nyalizás
mumusa; Griffendélbe osztották be
Edevis-tükre; Nem kell eltűrnie a testvérét
titkai; Túl sokáig tartana felsorolni...
patrónusa; Keresztespók
személyisége; Talán sokáig elnyúlna amig felsorolnom az összes bennem rejlő tulajdonságot, és valószínűleg tele lenne ellentmondással, de azért mégis szeretném megkönnyíteni a helyzetet, így jobb lesz, ha mégis körülírok néhány alapvető dolgot magamról.
Szörnyen nehezen barátkozom, mivel elég nehéz dolog elnyerni a bizalmam, ami vissza vezethető néhány múltbeli eseményre. Először inkább csak megfigyelem az eseményeket, és inkább utána foglalok álláspontot. Feletébb őszinte vagyok, de ha a szükség megkívánja feltudom venni a rendíthetetlen arcom, és elrejteni az igazságot.
Fura módon könnyen tudok lelkesedni bármiért. Ezt nem kell félre érteni, nem fogok össze vissza ugrálni mindenki előtt, és észvesztve sikítozni. Csupán könnyen fellehet kelteni az érdeklődésemet, ha érdekel valamilyen téma.
Nagyon jól eltudom rejteni az érzéseimet legyenek azok bármilyenek. Türelmetlen, nagyszájú, és szörnyen makacs vagyok. Viszont, ha bele kezdek valamibe, azt csakis nagyon precíz munkával fogom elvégezni.
Egy kisebb meglepetést okozván, kijelenthetem hogy igen magas az intelligencia szintem. Egyesek első látásra ártatlannak ítélnek el, ami elég nagy hiba, de idővel úgyis kitárul előttük, hogy nem lebeg glória a fejem felett. Nem ítélek el másokat csupán a hova tartozásuk, és a további felesleges dolgok alapján, az én szememben inkább a tetteknek van súlya.
A gonoszságom sem elhanyagolható, viszont ezt az idő múlásával megtanultam korigálni, így nem mindig képes előtörni a bennem lévő csöppnyi ördögöcske, aki arra törekszik, hogy mások életét megkeserítse.

.:Külső:.

hajszín; Barna
szemszín; Kék
alkat, stílus; Nőies, és vékony. Szeretem a divatos dolgokat, és általában olyan darabokat is húzok magamra, de nem esik nehezemre felkapni a sport cuccot, és edzeni néhány órát.
magasság; 170 cm körül
tömeg; 52 kg körül
különleges ismertető jel; Nincs
pálcája; 12 hüvelyk, magyal, unikornisszőrrel
play by; Miranda Kerr

.:Család:.

Apa; Richard Killwood, 50, türhető
Anya; Susan Green Killwood, 45, vele egy cseppet jobb
Testvérek; Lorann Bree Killwood, 17, ikertestvérem, érdekes, és tragikus
Egyéb hozzátartozó; Néhány távoli unokatestvér
Háziállat; Sweety, a perzsa cicám

.:Létezés:.

Még legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy ennyire megromolhat a kapcsolatom a testvéremmel. Elég sokáig tartottuk a tökéletes ikerpár kapcsolatot, annak ellenére, hogy a nővérkém Griffendélbe került. Én voltam az egyetlen, aki eltűrte a családból a feketebárányt, mivel a családunk elég sokáig vissza vezethetően csakis a zöld ház sorait erősítette. A szüleim, ha lett volna elég bátorságuk már rég kitagadták volna Lorann-t, de inkább eljátszották, hogy nem is zavarja őket annyira, hogy egy kakukktojás mászkál a ház falain belül.
Talán ez volt életem legnagyobb hibája, hogy megbíztam a testvéremben, és mindent elmondtam neki. Kerek egy esztendeje játszódott le a sorsfordító nap. Tisztán emlékszem, hogy egy gyönyörű napfényes szerda volt. Akkoriban Peterrel jártam, akivel már másfél éve együtt voltunk, és igen harmonikus volt a kapcsolatunk. Teljesen megértettük egymást, és egy hullámhosszon járt az eszünk. Elég sokszor áradoztam neki Lorann-nek, aki feletébb kíváncsian hallgatta a meséimet a fiúról. Így vissza gondolva elég feltűnő volt az egész érdeklődése, de akkor egy csöppet sem tűnt gyanúsnak a viselkedése.
Viszonylag könnyed nap volt, mivel semmi sorsdöntő iskolai dolog nem lebegett a diákok előtt. Így az idegesség jelei azon a napon teljesen eltávolodtak tőlem, és meglepő módon jó kedvvel másztam el a könyvtárba.
Nem nevezhetném a második otthonomnak a könyvvel teli termet, de mégis többet járok oda, mint diákok többsége. Az óriási könyvtömegek közt haladva ráeszméltem, hogy a testvérem kedvenc könyve még mindig az én tulajdonomban van, amit már hetek óta nem szolgáltattam vissza neki. Felcsillant a szemem, és gyors léptekkel felszedtem a szobában lévő irományt, majd a Griffendél klubbhelyisége felé vettem az irányt. Nem mondhatnám, hogy sokszor járok arra, de szerencsémre mindig össze futok valakivel, aki kihívja a bent tartózkodó nővérem. Irígységre méltő sebességgel haladtam felfelé a lépcsőkön, és abban reménykedtem, hogy a száguldásom nem lesz okozója egy újabb balesetemnek.
Végig arra koncentráltam, hogy ne kerüljek közelebb viszonyba a szilárd talajjal a lábam alatt, így csak az utolsó méterekben lettem figyelmes arra, ami talán örökre megváltoztatta a kapcsolatom az akkori két legfontosabb személlyel számomra. A látványtól az erő elhagyta a kezem, és a könyv kiesett a kezemből. A szám reflex szerűen kitárult, és a szemeim kikerekedtek. Az egyetlen testvérem nyelve a barátom szájában van. Legszívesebben megátkoztam volna mindkettőjüket, de ehelyett lehajtottam a fejem, és egy szempillantás alatt elhagytam a helyet. Könnyeim vissza tartva rohantam be a női mozsdóba, ahol ha megtehettem volna törtem-zúztam az egész helységet. A mélyről jövő fájdalom elviselhetetlennek tűnt, és csak nagyon nehezen emésztettem meg a történteket, és bírkóztam meg a tudattal. Ennek persze semmi külső jele nem volt, így csak kevesen tudatosultak a történtekről. A hibámra sajnos csak később jöttem rá, hogy a könyvet, amit szerettem volna vissza szolgálni sajnálatos módon a helyszínen felejtettem. Valószínűleg rá sem jöttek az egészre, mivel ugyan úgy viselkedtek velem, mint az előtt. Talán nem is ez volt az első alkalom, hogy megtörtént az általam látott dolog...
Ezek után feltűnően kerültem a társaságát mindkettőjüket, akik elméjéig talán még most sem jutott el a velük szemben érzett problémám fő oka. Láthatólag Petert jobban foglalkoztatja az egész, mert még egy esztendő után is próbálja velem felvenni a kapcsolatot, és rendezni a helyzetet. Ennek ellenére, az eset nem rázott meg annyira, hogy egy hétnél tovább próbáljam meg megfejteni az egészet.
Talán csak az összetörhetetlent próbálom játszani, mivel belülmég mindig fáj az egész, de semmi olyan érzés táplálására nem voltam alkalmas, hogy még egy esélyt adjak bármelyik elkövetőnek is.