Christopher Marshall

.:Adatok:.

Teljes név; Christopher Taylor Marshall
Becenév; Chris
Születési hely, év; 1982 március hat, London, Anglia
Kor; 20
Nem; férfi/farkas
Oldal; semleges
Vér; félvér
Csoport; Vérfarkas
Háza; Hugrabug volt
Évfolyam; kijárta

.:Jellem:.

szeret; zenét, gitárját, Destiny-t, bulizni, csokit
nem szeret; a nyafgást, a hisztit, ha valami nem úgy sikerül, ahol ő kigondolja, veszteni
mumusa; vérfarkas énje
Edevis-tükre; senkinek nem vallaná be, de egy boldog család Destinyvel az oldalán
titkai; vérfarkas, utálja az apját, jobban szereti a hugrabuggos lányt, mint ahogy mondja
patrónusa;oroszlán
személyisége; Nem szeretek jellemet írni magamról, egyrészt azért, mert olyankor mindig előjön az egoista énem, másrészt azét, mert nem tudok magamról beszélni. Sosem volt az erősségem, vagyok, amilyen vagyok, sose azzal hódítottam, hogy több oldalas jellemzést írtam magamról. Arra ott voltak a szép szavak, és a lehengerlő mosoly.
Sosem voltam jófiú. Mindig a rosszat kerestem, mindig a menők csoportjába tartoztam, mindig csajoztam, és bármit csináltam, csak még jobban csodáltak érte. Élveztem meg kell hagyni, jó dolog volt csapatkapitánynak lenni, a lányok kedvencnek, de mint mindenkit, engem is meg lehetett változtatni. És itt jött a képbe Destiny. Miatta teljesen lemondtam mindenről, más ember lettem. Mondhatni, hogy figyeltem rá, figyeltem mások, nem bántottam többé a kicsiket, azt akartam, hogy megszeressen.
Összességében tehát mondhatjuk, hogy kettős személyiség vagyok. Sosem lehet igazán kiismerni, de ez jó… vannak titkok, amik miatt nem lenne jó , ha bárki kiismerne.

.:Külső:.

hajszín; barna
szemszín; barna
alkat, stílus; magas, izmos, férfias
magasság; 176 cm
tömeg; 80 kg
különleges ismertető jel; -
pálcája; ébenfa pálca, tizenkét hüvelyk, sellőpikkely mag
play by; tyler blackburn

.:Család:.

Apa; Relius Marshall ; 42 ; halálfaló
Anya; Elizabeth Scott - Marshall ; 40 ; háztartásbeli
Testvérek; Christina Marshall ; 11 ; Roxforti elsős;
Egyéb hozzátartozó; Destiny L. Blake ; 17 ; a mindene, a szerelme, akit azért kellett itt hagynia, mert félt, hogy ellöki magától, ha megtudja, hogy vérfarkas. ám nem bírta tovább, muszáj volt visszajönnie, hogy visszaszerezze a lányt.
Háziállat; én magam?

.:Létezés:.

Mélabúsan megráztam a fejem, és levettem a kapucnim. Nem is igazán tudom, mit keresek itt. Minek is jöttem? Hogy a nyakamba ugorjon, és visszafogadjon? Három éve semmit búcsú nélkül hagytam itt, biztos vagyok benne, hogy utál, hogy megvet, sőt egy két átokra is fel vagyok készülve.
Hogy miért pont most jöttem? Nehéz lenne megmondani. Talán hiányzott. Negyedikes volt , én hetedikes, mindenkit megkaptam, akit csak akartam, kivéve Őt. Kihívás volt, amit teljesítenem kellett, mert különben kiröhögnek. Hiába voltam hugrabuggos, az iskola egyik legmenőbb diákjának számítottam… mégis ez Őt nem érdekelte.
A szüleim se tudták, hogy mi történt. Nem szóltam nekik, hogy eljöttem, nem szóltam senkinek Jeremyn kívül. Csak ő volt ott, mikor megtámadott az, az állat, és csak ő tudta egyedül, hogy hol vagyok. Megbíztam, hogy mindent mondjon el Destinynek, ha rákérdez. De nem kérdezett. Akkor, és ott valahol mélyen valamelyik erdőben ebbe beletörődtem, de már nem bírtam sokáig.
Világéletemben normális gyerek voltam van egy húgom, akit imádok, és aki most tizenegy éves. Sosem bocsájtom meg magamnak, hogy nem láthatom felnőni, vagy, hogy nem leszek ott az esküvőjén, de innentől kezdve nekem nincs családom. Nekem csak Ő van, ha őt sikerül visszaszereznem, akkor teljes lesz az életem. Ezért jöttem vissza.
Lassan több mint egy órája ácsorgok itt kint a hidegben, miközben várom, hogy a mindennapos esti futását megkezdve elhaladjon mellettem, és megszólíthassam. Fogalmam sincs, hogy kijön-e ilyen farkasordító – ironikus mi? – hidegben, de reménykedek. És akkor megpillantom. Karcsú, és kecses mint mindig, nekem pedig eláll a lélegzetem. Az eddig gondosan felépített monológom a könnyű szellővel ki is szállt a fülemen keresztül, és megbabonázva néztem, ahogy közeledik. Még szerencse, hogy sötétbe burkolózva ültem, nem tudott kiszúrni, így mikor elhaladt előttem, egyszerűen csak megköszörültem a torkomat, és kiléptem a fényre. Láttam az arcán a döbbenetet, és teljesen megértettem. Megálltam tőle két méterre, és mielőtt még nekem ronthatott volna belekezdtem. Mos csak magyarázkodni jöttem, vagyis inkább elmondani, mi is történt pontosan. Nagy levegőt veszek, és belekezdek.
- Tudom, hogy a pokolba kívánsz. Hidd el, megértem. De most végig kell hallgatnod. Nem jókedvemből mentem el. Nem kartalak itt hagyni, de jobb volt, hogyha azt hiszed, bunkó vagyok, minthogy megtudd az igazat. Vérfarkas vagyok Destiny. Három éve váltam azzá. Emlékszel a balesetre, ami miatt két hétre a gyengélkedőre kerültem? Nem baleset volt. Greyback megharapott, elkaptam a kórt. Nem akartam elmondani, nem akartalak veszélybe sodorni. Azért mentem el, mert úgy éreztem, megutálsz, ellöksz magadtól. És így jobb volt, hogy nem tudtál semmiről, így nem kellett attól rettegnem, hogy bármit csinálnak veled. Sajnálom, hogy itt hagytalak, de nem bántam meg, Biztonságban voltál. De most itt vagyok, és vissza foglak szerezni… Mert szeretlek. – mondom ki halkan az utolsó két szót, majd ott hagyva a megkövült lányt ellep az éjszaka.
És még csak most kezdődik…