Rachel Prew

.:Adatok:.

Teljes név; Rachel Prew
Becenév; Rach, Rachie
Születési hely, év; Michigan, november 2.
Kor; 19
Nem; nő
Oldal; semleges
Vér; tisztavérű vámpír
Csoport; boszorkány

.:Jellem:.

szeret; állatok, csend, cseresznye, gyerekek, gyógyítás, könyvek, rajzolás, vér, zenélés
nem szeret; beképzeld emberek, háború, tömeg, zaj
mumusa; az apja
Edevis-tükre; a legutóbbi párja, Derek
titkai; gyakran van rémálma
patrónusa; denevér
személyisége; Szinte mindenkivel kedves és elnéző, a faja ellenére segít amiben tud. A viselkedése nagyban függ a társaságtól, vagy a pillanatnyi kedvétől, de még így is mindig udvarias, elég nehéz kihozni a sodrából. A barátaival szemben nagyon ragaszkodó és közvetlen, imád viccelődni. Az érzéseit mégis leginkább a rajzlapokon fejezi ki, vagy épp a tetteivel.

.:Külső:.

hajszín; fekete
szemszín; kék
alkat, stílus; vékony, nőies
magasság; 165 cm
tömeg; 40 kg
különleges ismertető jel; -
pálcája;

.:Család:.

Apa; Gregory Prew
Anya; Alexis Prew
Testvérek; -
Egyéb hozzátartozó; -
Háziállat; -

.:Létezés:.

Gregory és Alexis Prew régóta szerettek volna egy gyereket, de bárhogy próbálkoztak is, egyszerűen nem jött össze. Gregory viszont nem akart örökbe fogadni, sajátot akart, így ez vita téma lassacskán napi szinten ment. Egészen addig, amíg az apuka be nem adta a derekát. Még mindig nem tetszett neki a dolog, de már késő volt visszakozni: pár hónap múltán szembetalálta magát egy kék szemű, csöppnyi kisbabával, Rachellel.
Vércsoporttól kezdve a szülőkig semmit sem tudtak a gyerekről, de ez egyelőre nem is volt gond. A kicsi oda volt értük, Alexis oda volt a kicsiért, csak Greg akadékoskodott még egy ideig, de ez is hamar megszűnt. Egészen három évig minden békés volt, megszokott volt Rachel ottléte, nem volt több veszekedés. Csakhogy utána kiderült, hogy Alexis terhes. Nem sokára az új jövevény is megérkezett, Rachel pedig a nagyobb, mellőzött testvér szerepébe bújt. Egyre csendesebb lett, és pár év múlva már a szüleit sem követelte. Hiába is tette volna, Greg újra elkezdte a vitákat, feleslegesnek tartotta Rachelt, és most már kötekedtek is egymással. Az apja-lánya kapcsolat hamar elromlott, és Alexis is egyre jobban távolodott el a kislánytól, míg végül már teljes magányba taszították. Lassan az iskolában is egyre jobban elzárkózott, ő lett az új lúzer, aki sosem akar játszani. Számtalanszor bántották, mint fizikailag, mint lelkileg. A húgával, Clairrel viszont, ahogy telt múlt az idő, egyre jobban összenőttek. Végül is így szerzett mégis pár barátot, akikhez jó pár osztálytársa is csatlakozott. Még mindig bántották páran, de már volt, aki megvédje. Egyre kedvesebb is lett, kiállt a barátaiért, sosem hazudott… sokan megszerették. De mint az első boldog időszak, ez is véget ért.
Mikor Rachel már betöltötte a tizenkettedik évét, a szülők is – vagy legalábbis Alexis – jobban megbíztak benne, és végül az egyik téli napon egyedül hagyták a két kislányt estére. Nem is volt ostoba ötlet, hisz Rachel tényleg oda figyelt, leellenőrzött mindent, és bár pár barátja még átment hozzájuk, a bizalom nem volt alaptalan. Látszólag minden rendben ment. Clair és Rachel hamar elaludtak, mindent becsuktak, ahogy kellett. Hajnali háromkor még is arra ébredtek, hogy tűz ütött ki. Az elején viszont még így is megúszták sérülések nélkül. Csak hogy mikor Rachel ki akarta vezetni Clairt a szobájukból, az égő ruhásszekrény ráborult, kis híján teljesen lebénítva Rachelt. Hogy ezek után mi történt, csak találgatni lehet, ugyanis Rachel amnéziában szenved, alig emlékszik valamire. Végül pár óra múlva a szomszéd sikításokra lett figyelmes, és felhívta a szülőket, akiket érkezésükkor már csak Clair égett holtteste, és az épphogy csak sérült Rachel fogadott. Ez megint csak egy új ok volt, ami miatt Greg még undokabban viselkedett Rachellel, évekig ment a gyilkosozás, őt gyanúsította mindenért. Persze ez nem volt jogos, nem is igazán hihető, ugyanis Rachel több hónapig depressziós volt a történtek után. Nem beszélt senkivel, a saját otthonában is úgy járt-kelt, mint egy szellem.
Bár a jegyei még mindig jók voltak, már a tanárok sem igazán tudták, mit gondoljanak a kislányról, a gyerekek is újból kiközösítették. A verekedések is szaporodtak, Rachel pedig többnyire hagyta magát, már kicsit sem ellenkezett, jó pár évig így ment ez. Egyik nap viszont már jócskán túlment a határon az egyik lány, Rachel pedig szó szerint rávetette magát. A verekedés pedig egészen odáig fajult, hogy anélkül, hogy tudatában lett volna, az utolsó csepp vért is kiszívta a kislányból. Ezt persze senki sem látta, de így is elég félelmetes volt számára ahhoz, hogy még jobban elzárkózzon. Eközben az étvágya is egyre csökkent, egyre többször vette észre, hogy mások nyakát nézegeti. Ráadásul ott volt még az a gyanúsan gyors regenerálódás is a tűzesetnél. Még is titkolta a dolgot.
Egészen két évig ment ez így, mígnem Rachel végre szóba állt az anyjával, és elmondta, mi történt vele. Alexis először nem hitt neki, nem is akart, felajánlotta, hogy idehívja a helyi pszichológust, de Rachel megesküdött, hogy igazat mond. Végül csak el is hitte neki, és immár együtt próbáltak rájönni, miért lehet ez, és persze, hogy egyáltalán mi lehet ez. Végül az egyetlen lehetséges következtetésre jutottak: Rachel vámpír. Nehéz volt elhinni, de végül is beletörődtek. El is kezdtek keresni információkat, de két év múltán sem találtak semmi különöset. Egészen addig, amíg maga az információ rájuk nem talált az egyik vámpír személyében. Persze, ez sem ment könnyen. Pár dolgot tényleg elmondott, miután meggyőződött róla, hogy Rachel valóban vámpír, az iskoláról is említést tett, - hogy hol van, hogy jó lenne, ha oda járna a lány… De a szabadulás már nem volt olyan gondtalan. Végül azonban Alexis és Rachel is sértetlenül hazatértek, majd ott elhatározták, hogy megfogadják a vámpír tanácsát: Rachel tehát felkutatta a Dexternont.
Telt múlt az idő, és pár év elmúltával nemcsak okosodott, de az emlékei is visszatértek. Lassan a faját is elfogadta, egyre közvetlenebb lett, és sok barátot szerzett. Már nem félt kimutatni az érzéseit, mert szeretni. Mégis, éppen ezért – miután kijárta a mágusképzőt – kénytelen volt újból tovább állni, méghozzá egyenesen a Roxfort közelébe, hogy megkeresse eltűnt barátnőjét, Daphne-t.