Sunny V. Costello

.:Adatok:.

Teljes név; Sunny Velvet Costello
Becenév; Sunny, Costa
Születési hely, év; 1994. február 14. Róma… London…Oxford… Yorkshire
Kor;16
Nem;leányzó
Oldal;semleges? Talán inkább jó.
Vér; sárvér, asszem.
Csoport; diák
Háza;Hugrabug
Évfolyam;hatodik

.:Jellem:.

szeret;zene, olaszkaja, kísértetmesék, napsütés, csoki, méz, hajók, főzni, olvasni, pizza
nem szeret;eső, unalom, titkok (úgyis kiderítem őket, ha akaraod, ha nem), pletykák, hazugságok, gomba, eper, szomorú filmek (mindig sírok rajtuk)
mumusa; vérfarkasok és a kis kanalak…( ne ítélj okés?)
Edevis-tükre; hogy végre a mágikus katasztrófák főosztályán dolgohatok (én is egy mini katasztrófa lennék ugyebár....megtalálnám az otthonom)
titkai;
-tudok normális ember módjára is viselkedni, megértő és kedves lenni.
-anyukámmal történtek
-hát, hogy is mondjam. Életem legcikisebb emléke, de ha titok kell hát bevallom: egy tücsök van a lapockámra tetoválva. Ne kérdezd mit jelent, mert nem tudom, gondolom részeg voltam, és azóta sem ittam…
- minden sírós filmen bőgtem eddig… az összesen, még a Tarzanon is.
- beszélek álmomban
- Otthon, ha egyedül vagyok, gyakran ugrándozom-táncolok- rohangálok fel és alá a lakásban a kedvenc számomra hangosan énekelve egy szál bugyiban és trikóban, a hajkefémet mikorfonnak használva. (tedd a kezed a szívedre és mond, hogy te nem szoktad)
- általában a macimmal alszok
patrónusa; egy lajhármaki >.<
személyisége;Nem vagyok egyszerű eset. Gyerekes, végtelenül makacs és szörnyen türelmetlen vagyok. A belátás, és tolerancia vezetik nálam hiánylistát. Nehéz meglepni,újat mutatni nekem (Egy ilyen családdal a hátam mögött aztán ne csodálkozz ezen…). Nagyon könnyen lelkesedem szinte bármi iránt, ami véletlenül szóba kerül, még akkor is ha kétség árnyéka sem merült fel, hogy az adott területen én nem számíthatok sikerre.
De ne érts félre, nem hányok szivárványt és nem viselek rózsaszín szemüveget. Tény, hogy nagyon vidám lányka vagyok, ugyanakkor vannak ám szarkasztikus megjegyzéseim és a gúnyos vicceim is néha bántóak.
Vannak nyugodtabb perceim, amikor előbújik a gonosz énem. Még ha kedves vagyok sem vagyok mindig aranyból, hiszen megbújik bennem az önzés szelleme (magyarán: ha nem tetszik el lehet menni, akkor is enyém a nagyobb torta szelet!)
Döntésképtelen vagyok. Két opció közül mindig a harmadikat választom, és ha ideges leszek (ami gyakran előfordul), akkor még a józan eszem is hajlamos cserben hagyni.
A véletlenek és a saját bénaságom/ akaratlan hülyeségem vezet el a kínos szitukhoz, és az idióta helyzetekhez.
Bár….jó ha a helyzet megkívánja, tudok komoly is lenni és megértő. De tanácsokat nem tudok osztani, mert ezzel is csak a hülyeségem lenyomatát hagyom a világban.

.:Külső:.

hajszín;vörös- eredetileg vilgos barna, de az unalmas. A dögös vörös mindenki szerint tarol a tabellán.
szemszín;sötét barna..vagy fekete.
alkat, stílus; nem vagyok egy csontos kriptamadár, vagy mi a szösz. Szóval kellemes domborulatok, hegyek-völgyek, katlanok…na az nem, de amúgy tényleg, arányos alkat, egyszerű de nagyszerű öltözködés. Szeretem a nőies de kényelmes holmikat, meg az ilyesmiket…a divat nem köt le igazán, szóval inkább valamelyik apámat kérdezd meg a stílusomról.
magasság; nem vagyok túl magas. Max 163 lehetek. Ne röhögj, van ám magas sarkú is. Kár hogy nem hordom, mert elkötelezett tornacipő párti vagyok. De ha hegyi levegőt szívnék, csak belepattanok az egyik kis tízcentis topánkámba és elkopogok a boltba.
tömeg; hátöhm… nem vagyok dagadt, ha kilóra eladsz nem kapsz sokat értem.
különleges ismertető jel;Feltűnőbb vagyok, mint szőrszál a tejben: nyelv piercing, vörös haj, meg újabban egy zöld színű sapka, békamintás … aputól kaptam, nem fikázni vili?
pálcája;rózsafa, 12 hüvelyk, főnixtoll
play by; Kathryn Prescott

.:Család:.

Apa; Az igazit nem is merem. De van ám, kettő is:
Julian Costello; 36; Egy londoni olasz étterem és pizzéria, az Abbott & Costello tulajdonosa. Ő intézi az üzlet pénzügyeit. Egy csepp olasz vér sincs benne, mégis az olajos bőr, a göndör hajkorona, és a rikító zöld szemek másra utalnak (ahha, most elmondom neked, hogy a szülei egyiptomból emigráltak…ennyit erről). Imádja azt hangoztatni, hogy bizony mi egy igazi olasz família vagyunk szokásokkal, hagyományokkal, felmenőkkel. A tökéletes külső, tökéletes belsőt takar. Nem gondolnád róla, de…meleg. Bizony srácok, remélem ez mindent megmagyaráz.* kaján vigyor*
Zack Abbott, 37, A legeslegfinomabb pizzát süti egész angliában. Komolyan a legjobb szakács messze földön. Az ő fejéből pattant ki az örökbefogadás ötlete. Sokkal visszahúzódóbb és lehet, hogy nem komolyabb, de valamivel érettebb mint Julian… és ő is meleg, bizony.
Anya;Georgia Henderson, öngyilkos lett amikor én öt éves voltam. Nem igazán emlékszem rá, azt tudom biztosra, hogy halála után nagyon magam alatt voltam. De ahogy telt- múlt az idő és egyre növekedtem már elmosódott minden ami ő volt. A hangja, az arca, a szokásai, a meséi. Már csak egy keserű és szomorú emlék, de ettől függetlenül még nem szívesen beszélek róla.
Testvérek;nincsenek
Egyéb hozzátartozó;nincsenek. Legalábbis nem tudok róla.
Háziállat;egy Baggins névre hallgató macsek és Martin a fülesbagoly

.:Létezés:.

Roxfort; Ötödik osztály; Sötét varázslatok kivédése óra:
Véletlen volt. Komolyan semmi szándékosság nem volt abban amit tettem, most mégis úgy érzem, életem és talán az egész univerzum legnagyobb büntetését fogom megkapni, amiért egy fatális hiba során levarázsoltam Tomo McGlowski-ról az összes ruhát, a rikító pink „I love Britney Spears” feliratú boxerén kívül. Én szégyelltem magam a látványon, nem hogy ő…
A félelemtől szinte sokkot kapva, bénultan, földbe gyökerezett lábban álltam és bámultam a közelgő veszedelem felé. Szerencsémre? Nem, inkább szerencsétlenségemre nem pálcával készült rám támadni. Igen, jól sejted, alantas mugli módszerrel törne életemre…
Egy két méter magas, szinte teljesen pucér, habtestű mardissal való birkózás élményét, bármilyen lelkes sportoló vagyok is, nélkülözni tudom. Ezért éppen akkor, amikor a tanár belépett a terembe, és Tomo is kartávolságon belülre érkezett, fogtam magam és eleget tettem az életösztönöm hívásának: futni kezdtem. Félre löktem, mindent és mindenkit aki a szabadságom és a biztonságom közé állt. Így a tanárt is, a mardisok hetven százalékát, meg pár hugrás társamat taszítottam el az utamból.
Hogy mi lett a következménye? Elmesélem, mert egyrészt kínos is a történet, másrészt meg megérdemli, hogy megemlékezzek róla:
Nos, a kép a következő, egy alacsony, vörös hugrás lány szalad sikítva a folyosón, út közben letépve a lovagi páncélok sisakját, a tőle négy- öt méterre lemaradó mardisok csoportjához vágta. Ezt a zöldek üvöltéssel és szitkokkal jutalmazták, majd a tempójukon gyorsítva már majdnem beérték a lányt, aki egy cseles taktikai megmozdulással megmenekült üldözői elől. Egy időre.
Ez a taktikai lépés annyiból állt, hogy az orrom elé nem figyelve kizúgtam az ablakon. Ne ijedj meg. A földszinten voltunk, és igazából az üveget sem én törtem be. Megcselekedték ezt előttem az elsősök egy gurkóval az előző szünetben.
Mázlimra, egy pihe-puha bokor hivatott felfogni a kecses ívű zuhanásomat. Mire nagy nehezen magamhoz tértem a döbbenettől és végre egyenletesen szedtem a levegőt, nekiálltam kiszabadulni igencsak szorult helyzetemből. Két perc alatt, már négykézláb nyöszörögve köpködtem a leveleket a számból és ellenőriztem a végtagjaim épségét. Mozog mindenem és amúgy szinte teljesen ép bőrrel megúsztam az esést. Csak egy gigantikus vörös folt éktelenkedik a homlokom közepén, ami nyilvánvalóan be fog dagadni holnapra, de hát azt már kibánja? Csak éljem túl a mai napot…
Ez sikerült is. Az óra további részét, a szüneteket, és úgy egybevetve időm nagy részét a második emeleti lánymosdóba zárkózva töltöttem el. Nem unatkoztam, volt mit csinálnom, megírtam a házim, olvasgattam, keresztrejtvényt fejtettem, Myrtill sírásának monoton dallamára, és az idő úgy elrepült, hogy mire feleszméltem az órám mutatói fél nyolcat mutattak.
Komótosan pakoltam össze és készültem az indulásra (időközben egész otthonosan berendezkedtem). Lenyomtam a kilincset, de semmi. Nekifeszültem az ajtónak még mindig semmi. Kezdtem kifogyni a nem létező türelmemből, amikor meghallottam a jobbomon Myrtill gúnyos nevetését, amint belibben a zárt ajtón. Na most bepipultam. Közöltem Myrillel, hogy Olive Hornby jól tette, hogy anno kicikizte a szemüvege miatt, aztán előhúztam a pálcám és berobbantottam az ajtót.
Jó ne is mond, ne dörgöld az orrom alá, azóta magamtól is rájöttem, hogy egy alohomora is simán elérte volna a kívánt hatást, de na, ideges voltam.
Hat perc múlva, még mindig a méregtől pirosan fénylő arccal trappoltam végig a korom sötét folyosón. Csend volt, csak a lépteim zaja, és a halk fojtott szitkozódásom hallatszott.
Az öltözékem még mindig viselte a délelőtt megpróbáltatásának nyomait. Szakadt szoknya, ing és kibomlott nyakkendő csomó. Az egész testemet, foltokban lila trutyi borította, gondolom a reggeli bokor termése lehet. Csak reménykedem abban, hogy áfonya és nem valami mérgezően nagyon veszélyes valami, mert nem akarok holnap egy sütőtök méretű puklival a homlokomon, meg amúgy egy csomó randa vörös kitüremkedéssel a bőrömön ébredni. Nem, azt még az én acél lelkem sem tudná befogadni. Pedig két apával rengeteg olyat lát az ember, aminek egy tizennyolc karikás filmben sem szabad szerepelnie.
A gyomrom viszont korgott, ennél fogva az éjjeli túrámba egy kisebb kitérőt kellett beiktatnom a konyha felé.
Ahogy benyitottam a világos és kellemes mézeskalács illatú helységbe, mint valami gusztustalan oda nem illő hernyó család álmaim csoki tortáján, úgy csapott arcon a látvány: Tomo és a többi mardis délelőttről fosztották ki a manók kaja- kamráját.
Abban a pillanatban amint megláttak, kiesett a kezükből, szájukból a szendvics, és döbbenettel vegyes dührohammal meredtek rám. Én csak álltam ott és nem hittem a szememnek. Ezek mindenhol ott vannak? Mindenhol?
Lassú mozdulattal letették a kajájukat de a szemkontaktus addig sem szakadt meg bennem. Hirtelen bevillant a jurassic park egyik jelenete, mikor a dínók üldözik a kölköket…ott azt tanácsolták, hogy soha ne nézzünk bele a fenevad szemébe. Amint ez átszaladt az agyamon, elkaptam a pillantásom és Tomo homlokát kezdtem el nagy érdeklődéssel szemügyre venni. Nem is volt nehéz. Szinte hívogatta a tekintetemet az a gigantikus szőrös bibircsók, aminek hatására majdnem visszaküldtem gyomrom nem létező tartalmát.
A látványtól megborzadva hátrálni kezdtem, ők kitartóan, és lassan közeledtek felém. Láthatólag a legrosszabb szándékkal voltak irántam, és nem szándékoztak elszalasztani ezt a nyilvánvalóan mennyből jött alkalmat, hogy megtorolják reggeli bűntényemet.
Nekem több sem kellett, mint a golyó süvítettem végig a folyosón, mögöttem a szokásos utánfutó csapat, az üvöltő mardekárosok.
De most okosabb voltam. Az első szent pillanatban, amikor elkerültem a látóterükből, bebújtam az egyik szekrénybe, és visszafojtott lélegzettel vártam, amíg üldözőim eltűnnek.
Ez is életem hibáinak tetemes listáját bővítendő döntés.
Amint a hangzavar elült, idegen emberke lehelletének melegét éreztem a nyakamon. Valaki a fülembe lihegett. Megdermedtem. Mi ez?
Lassú szaggatott mozdulatokkal fordultam meg. A látványtól, vagy inkább annak hiányától, mivel korom sötét volt itt is, felüvöltöttem és hátratántorodva kizuhantam a szekrényből. Végre a holdfény elegendő világítást szolgáltatott, így rohanás közben, a vállam fölött visszapillantva még ki tudtam venni a fiú arcát. Valami szöszi fürtös volt.
Ezután az első utam az ágyamba vezetett. Előtte még elvitáztam a portréval, aki nem akart beengedni a klubhelyiségbe, de végül hullafáradtan, szutykosan bedőltem és hangosan motyogva, néha-néha egy „Tomo most meghalsz” kiáltással mély álomba merültem és másnap estig fel sem ébredtem belőle…