Cordelia Conelly

.:Adatok:.

Teljes név; Cordelia Conelly
Becenév; Cony, Lia
Születési hely, év; Franciaország, La-Roche; 1981. május 2.
Kor; 16
Nem; nő
Oldal; semleges, de inkább a jó oldal felé hajlik. Meggyőzhető.
Vér; arany
Csoport; diák
Háza; Hollóhát
Évfolyam; hatodik

.:Jellem:.

szeret; aludni, szépítkezni, okoskodni, rajzolgatni
nem szeret; ha nincs igaza, utazni, igazat mondani
mumusa; egy koporsó, amiben a halott apja fekszik.
Edevis-tükre; ismét a réginek látja magát a tükörben, apja és anyja mellett, amint egy család.
titkai; rengeteg van neki. Ha érdekel derítsd ki. De hogy megsúgjak valamit; érzékeny lélek, csak jól palástolja
patrónusa; unikornis
személyisége; Az első, amit el lehet róla mondani, az az, hogy egy angyal bőrbe bújt ördög. Mindenkiben jóérzést kelt a megjelenése, kedves, barátkozik, építi ki a kapcsolatait. Belül mégis arra vár, mikor csaphat le. Fordult már elő olyan, hogy hátbaszúrt valakit, de ezt csak akkor teszi, ha elkerülhetetlen. Egyébként kedves, akár még segítőkész is tud lenni. Nem szereti, ha megmondják neki, mit cisnáljon, olyankor könnyen ki tud borulni. Amúgy türelmes, és a végtelenségig nyugodt jellem, nehezen hergelhető, de ha az valakinek sikerül, akkor aztán lesz nemulass. Meglehetősen hasonlít mostoha testvérére, ő is makacs, és rendkívül önfejű tud lenni. Utálja, ha lenézik, így benne van mindenkivel szemben egy megfelelési vágy. Ugyan úgy tánik, csak úgy túlteng benne a magabiztosság, és az energia, egyébként semmi önbizalma, és nem csak, hogy másoknak, magának is alig felel meg. Talán ezért burkolózik álarc mögé.

.:Külső:.

hajszín; szőke
szemszín; kék
alkat, stílus; vékony, elegáns
magasság; 160 centi
tömeg; 44 kg
különleges ismertető jel; kis fityegőkkel teleaggatott kabalakarkötő, mivel azt még az apjától kapta.
pálcája; 12 hüvelyk, rózsafa, egyszarvú szőr
play by; Candice Accola

.:Család:.

Apa; Ronald Conelly; 5 éve meghalt.
Anya; Scarlette Conelly; 39 éves; Apjával mindig is jobb kapocsolatot ápolt, de édesanyját is nagyon szereti. Tökéletes harmóniában élnek, meg végül is, miatta jött át a Roxfortba.
Testvérek; -
Egyéb hozzátartozó; A Blake család, akik újdonsült rokonaim lesznek, márha a szülők összeházasodnak. Ennek pedig van esélye.
Háziállat; Rorry, egy hóbagoly

.:Létezés:.

A padon ücsörögtem, és vártam, hogy anya kijöjjön a munkahelyéről. Már hatszor átszámoltam a dróton ülő galambokat. Pont harmincöt galamb ült egymás mellett, szép, katonás sorban. Már nem tudtam, mit is kezdhetnék magammal. Hűvös volt, ráadásul még a hó is szitált, így már rendesen átfagytam. Sosem mehettem be ebbe az épületbe, dehogy őszinte legyek, nem is akartam. Tudtam, hogy anya dolgozik, és hogy sok munkája van.. de néha nagyon is fárasztó itt ücsörögni, és várni. Minden egyes nap. De fontos hírem van számára, mert meggondoltam magam. Nagyon, sőt talán túlságosan is határozottan jelentettem ki, hogy nem megyek el a Beauxbatonsból. Szeretem ezt az iskolát, mi tagadás, de mégiscsak anya boldogsága az első. Hisz ő is megadta nekem mindig, amit én akartam. És hiába nem tudom elfogadni, így öt év után sem, hogy apa elment, mégsem hagyhatom, hogy anya boldogtalanul éljen.
Hazafelé indulni, el sem tudjátok képzelni, mekkora öröm volt. Egyelőre vártam azzal, hogy a téma ilyen ingoványos talajokra evezhessen, nem akartam azt, hogy anya esetleg rossz néven vegye. De nem fogja, ezt tudom.
- Egy hét múlva kezdődik az iskola. Mi lesz veled? - hallotam a hangjána tétovázást. Nem én hoztam fel végül azt, amit akartam. Nem is tudtam megszólalni pár percig, csupán forgattam magamban a már jól begyakorolt szöveget. Végül mégis máshogy kezdtem bele. Sose ment ez a betanult szöveg visszamondása.
- Elmegyek a Roxfortba. - hangom kicsit megremegett, pedig úgy terveztem, határozott maradok. De nem tehetem meg, el kell mennem, meg kell ismernem a "testvéreimet", anyának pedig együtt kell lennie azzal a férfivel. Csak tudnám, hogy miért kell ennyire.. na mindegy. Szerencse, hogy jól beszélem az angolt, így nem fog problémát okozni a beilleszkedés. Csak azt nem tudom még, hogy csinálom. Egyrészt, nem is ott kezdtem, így eleinte szinte biztos, hogy ki fognak nézni.. de nagyon. Másodszor, ki kell derítenem, ki a Blake lány, és a kegyeibe kéne férkőznöm. Őszinténszólva ez nem egy könnyű meló. De ha nem fogadna el, akkor is csak magára vethet, mert én ugyan nem fogok sokáig nyalizni. Van az a titkosabb oldalam is, ami úgymond a bennem bújkéló ördög. És nem mondhatja nekem, hogy nem szóltam.
- Komolyan mondod? - láttama z arcán, hogy hirtelen nem is tudja, mit érezzen. Örömet, meglepettséget, esetleg azt mondja, hogy nem, nyugodtan maradhatunk. Aztán végül megállapodott az elsőnél, és egy fáradt, ám annál többet érő mosolyt villantott felém. Megkönnyebbülés is szerepetjátszott közben, így már én is meglehetősen örültem. Elmosolyodtam. - És mi lesz Yvonne-nal, a lányokkal, és Gasparddal? - majdnem bekönnyeztem, de mivel az utcán voltunk, volt bennem annyi tartás, hogy ezt ne tegyem meg. Kissé szomorkásabbá változott eddig teli mosolyom, közben anyát szemléltem. Fogalmam sem volt, mit is mondhtnék erre, de életem talán egyik legnehezebb döntését hoztam meg azzal, hogy azt mondtam, Angliába megyek. Mégis megtettem.
- Nem tudom.. tényleg nem tudom. De fontosabb az, hogy legyen egy családunk, nem? - kissé magabiztosabb lettem erre a gondolatra. Talán, mondom talán van esély arra, hogy ez a férfi normális, és nem fog méginkább tönkre tenni mindent. Egy dolog van, amit jelen pillanatban tudok; két hét múlva a Roxfortban kezdem a hatodikot.