Damien Salvatore

.:Adatok:.

Teljes név; Damien Salvatore
Becenév; Damien
Születési hely, év; 1977. 10. 31. London
Kor; 22
Nem; Férfi
Oldal; Sötét
Vér; Arany
Csoport; Halálfaló

.:Jellem:.

szeret; Szex, marihuána, alkohol, Bret Easton Ellis könyvek, kínzás
nem szeret; Emberek, akik seprűn üldögélő hülyéknek képzelnek minket! Bohócok. Mágusok, pontosabban bűvészek, akik szemfényvesztéssel csapják be azokat a nyomoroncokat, akik nem tudják mi az igazi mágia! Zöldségek, se ízük, se bűzük. Halálra ajnározott Harry Potter!
mumusa; Ha a lánya felnő, a jók oldalán harcol majd, de leginkább, hogy ellenségek lesznek.
Edevis-tükre; A szülei, akiket sose láthatott… és hogy szerelmes lesz valaha.
titkai; Voldemort végzett a szüleivel, és kényszerből lett halálfaló… mivel árvaházban nevelkedett körülbelül egy éves kora óta, a szeretet ismerete nélkül könnyen engedett a gonosz csábításának.
Ő ölte meg a kislánya, Lilith anyját…de nem érez bűntudatot. Mikor Margaret beállított a kis kosárral, elborult az agya, és mire felfogta mit tesz, a nő már halott volt. Persze, nem igazán akarja, hogy Lilith ezt valaha is megtudja.
Tetszik neki egy lány… de ezt soha nem vallaná be, se magának, se másnak, mert bármilyen érzés csak gyengévé tesz.
patrónusa; Varjú
személyisége; Gonosz, egyke, és ráadásul árva is, kirekesztett, érezni képtelen, vagy legalábbis nem tudja milyen az, talán a jót se tudja igazából megkülönböztetni a rossztól. Lehet, ha a szülei nem halnak meg, akkor most a jó oldalon harcolna, és nem lett volna belőle soha halálfaló.

.:Külső:.

hajszín; Szőkésbarna
szemszín; Kék, olykor zöld
alkat, stílus; Normál alkat, se nem cingár, se nem izompacsirta…
magasság; 183 cm
tömeg; 75 kg
különleges ismertető jel; Pillantása és a pimasz mosolya
pálcája; tizenhárom hüvelyk, fűzfa, magja sárkány szívizomhúr
play by; Chace Crawford

.:Család:.

Apa; Jonathan Salvatore meghalt mikor egy éves voltam
Anya; Meredith Rathbone apámmal együtt veszett el
Egyéb hozzátartozó; Lilith Salvatore 5 éves kis szőke göndör hajú angyal, de tart tőlem, valamilyen okból…tudom hülyeség, de talán érzi bennem a rosszat, és hogy megöltem az anyját. De nem hagyhatom, hogy árvaházban nevelkedjen, ha nem is tudok neki szerető családot nyújtani, azért ne kelljen árvaházba szenvednie. Astoriat, valamiért szereti…
Háziállat; Fehér egér

.:Létezés:.

Nem tudom miért csinálom ezt… miért lopózom be majdnem minden este a Roxfort-ba, hogy kézen fogva őt egy újabb és újabb titkos helyre vigyem el… komolyan, mint egy szánalmas szerelmes tinédzser… és boldog vagyok, ha ő is örül, meg szinte eljátsszuk a családot, ha Lilith-et is kihozhatom az árvaházból?! Nem tudom miért nem adják oda… hisz az apja vagyok, akkor miért nem élhet velem?! Bár egyik énem azt mondja, hogy ez a helyes, hogy ott biztonságban van, hisz nem tudnék rá minden pillanatban vigyázni…egy öt éves gyereket vigyek magammal, ha épp ölök?! De közben nem akarom, hogy ott legyen benn… mert én tudom milyen szörnyű egy hely az… a többi gyerek kinevet, mert te vagy a kisebb, és te inkább hagyod magad. De legalább van fedél a feje fölött… én bevallom, itt is lakom, meg ott is, mikor hol, mivel ide-oda utazgatom, de legalább tisztelnek, egy aranyvérű, akinek a szülei híres boszorkányok voltak… csak egyikük se Mardekáros. Mikor megtudtam mi vagyok, mikor kaptam egy furcsa levelet… mikor jöttek értem, és a pár dolgomért, ami úgymond a cuccom volt, és mikor a fejemen egy kalap beszélni kezdett… rémisztő volt, aztán az erő, és a hatalom…
De mindezek ellenére, hogy akár lehetnék én is az a bizonyos Harry Potter ezzel a sorsszerű életemmel, hogy a szüleim nem élnek, egyke vagyok… vagy akár lehetnék oly nagyúr is, mint Voldemort… én mindezek helyett Astoria kezét fogva az erdőbe húzom őt, egy kis tisztásra, ahol apró patakocska csordogál, és éjjeli állatok, főleg szentjános bogarak világítják sejtelmesen a szomorú fűzek, széltől lengedező ágait, és gyönyörű sötét színű rózsák nyílnak a holdfényre.
- Leshetsz aranymazsola… - mondom, és izgatott gyermekként várom a reakciót, arra a béna kis lepedőre, és pár darab általam összeeszkábált szendvicsre, és mintha fontos lenne miért érez, mint gondol irányomba, pedig csak egy tizenhét éves lány, és még tanul… ugyanennyi idős voltam, amikor megtudtam, hogy gyerekem van. Bevallom, annak viszont örülök, hogy boszorkány…aranyvérű, mert így is rettentően féltem, hogy megölik. Furcsa, az első érzésem, morbid humor az egészben, hogy miután megöltem az anyját, és megláttam ezt a csöppséget, akkor csapott le rám a szeretet, vagy hogy hívják ezt?! De nem akarom érezni, mert aki már ilyen érez, fog érezni fájdalmat, és lesz lelki ismerete is, és szánalommal nem lehet ölni! A gyűlölet, az érzelem, de ez csak valami nyafogás… de akkor miért keresem ennek a lánynak is a társasáságát?!