Ronald Weasley

.:Adatok:.

Teljes név; Ronald Weasley
Becenév; Ron
Születési hely, év; Nagy Brittania; Widra St.Capde - 1979.04.11
Kor;19
Nem; fiú
Oldal; jó
Vér; aranyvér
Csoport; Varázsló
Háza; Griffendél - volt
Évfolyam; -

.:Jellem:.

szeret; barátok, gyerekek, hó, tengerpart
nem szeret; halálfalók, Drako, eső
mumusa; pókok, dementorok
Edevis-tükre; Legnagyobb vágya, hogy egyszer auror lesz.
titkai; az maradjon is titok...még itt mindenki megtudná!
patrónusa; Kolibri
személyisége; Hát az én személyiségem kicsit bonyolult. Alapvetően egy nagyon udvarias és kedves személyiség vagyok, de mondjuk nem mondnám magam segítőkésznek. Többnyire a lustaság az erősségem, bár legyen védelmemre próbálok ellene küzdeni. Szeretem a gyerekeket, a havat...talán így belegondolva egy csöppet én is gyerekes vagyok. Ezt nem tagadom. Ha valaki felidegesít, könnyen jöhet a hisztiroham, csak kicsit fiúsabb stilusban. Szóval nem sírni kezdek, hanem magamban mortyogok. Egyik sem jobb a másiknál tudom, de hát ez vagyok én. Aki nem szeret az vessen magára. Ha valakit szeretek, azt nagyon szeretem, viszont ha valakit utálok...azt bizony nagyon utálom. Véletlenül valakiben megbízom és átver egyszer, annak soha nem fogok többet hinni. És nem is tekintem barátomnak. Azt hiszem egyenlőre ennyi magamról. Akit érdekel több az majd fusson össze velem valahol...

.:Külső:.

hajszín; vörös
szemszín; barna
alkat, stílus; erről nem nekem kellene nyilatkoznom, mert csak csupa jót tudok mondani magamról.
magasság; 185 cm
tömeg; 68 kg
különleges ismertető jel; azt hiszem a vörös hajam éppen elég ismertető jel.
pálcája;12 hüvelyk eperfa egyszarvúszőrrel
play by; Rupert Grint

.:Család:.

Apa; Arthur Weasley; 49 - Anyát mindig is szerettem, kivéve persze mikor túlzásba vitte a nagy szeretetet, meg a nagy féltést. Na meg ne maradjon ki a büntetés sem. Mindig anya volt a szigorúbb szülő, ezért valószínű, hogy apa volt a kedvenc, de úgy összvissz, jó a kapcsolatom vele még most is.
Anya;Molly Weasley; 50 - Mint megemlítettem anyánál, hát ő volt az akit jobban szerettem. Sok minden felett szemet hunyt, vagy csak szemet hunyt volna ha anya nem szól bele. Apára mindig felnéztem és igazi példaképem volt kis koromban. Mára már azt hiszem tényleg hasonlítok rá. Legalábbis megpróbálok.
Testvérek;
Bill Weasley; 28 - A legidősebb tesó közülünk, sokszor haragudtam rá mert persze mindenbe beleszólt, ami általában idegesítő volt. Ma már el van feleségével így nincs vele gondom. Szeretem mint a bátyámat és igencsak jóban is vagyunk.
Charlie Weasley; 26 - Charlie, az egyetlen testvérem akivel nem töltöttem el annyi időt mint egy normális testvérpár egymással. Én is el voltam a saját kis világomban, ahogy ő is. Bár ettől függetlenül mostanra igencsak jól megvagyunk.
Percy Weasley; 24 - Percy, sokat segített nekem. Ha bármi gondom volt, tudtam, hogy ő az egyetlen akiben megbízhatok. Igaz néha idegesítő, de mégis a legodaadóbb és segítőkészebb testvér a világon. Báris számomra...
Fred és George Weasley; 22 - Ők az ikrek, gondolom nem is kell bemutatni őket senkinek, mert már mindenki nagyon jól ismeri a párost. Sőt...annyira egyformák, hogy merészeltem egy kalap alá venni Fredet és Georget. Legtöbbször idegesítőek, a hülye poénjaikkal együtt, de mégis a testvéreim. Hát mit ne mondjak, jó sokszor átvertek, de mindig mellettem és barátaim mellett álltak a nehezebb időkben, itthon és a Roxfortban is. Ez sokat számít, tehát bírom a fejüket.
Ginny Weasley; 16 - Az egyetlen lány testvérem, és nagyon meg is kell becsülni a fejét neki. Ginny, régebben nagyon idegesítő húgocska volt, de nem régiben rájöttem, hogy igencsak megváltozott. Már nem kezd el nyafogni ha eltűnik az egyik pólója, vagy valami sminkje vagy bármi. Azt hiszem már lehet vele komolyan is beszélni. És ráadásul még szerelmes is. Ami biztos, hogy nagyon féltem, de ezt azért nem mutatom annyira ki.
Egyéb hozzátartozó; -
Háziállat; Pulipinty ; bagoly

.:Létezés:.

Mindig érdekesebb visszaemlékezni a múltra, mint benne lenni. Legalábbis én így gondolom. Elvégre már hányszor is harcoltam a nagy úrral? Nem egyszer...nem kétszer, még csak nem is háromszor. De mégis amikor ott voltam abban a helyzetben, nem valami jól éreztem magam. Sőt, még csak nem is mondhattam magam azokban a pillanatokban hősnek, vagy büszkének. Az egyetlen dolog ami az eszemben volt, hogy "mindjárt meghalok!". Vagyis nem éreztem magam jól. De egy egy "csata" végbemenetele utána mind inkább boldog voltam és örültem, hogy túléltem még ha nem is sikerült legyőzni. Most viszont még nagyobb örömmel és bevallom büszkeséggel tölt el az, hogy ott voltam és talán majd ötven vagy akár száz év múlva emlegetni fogják a nevem...úgy mint: Ron Weasley, a kis csúnya vörös gyerek a jó oldalon harcolt és sikerült neki legyőzni a rosszat barátaival. Na mondjuk annak nem nagyon örülnék ha azt mondanák, harc közben buktam el. Bár inkább úgy mint a rossz oldalon.
- Ron! - Hallom valakinek a hangját távolról, de annyira bele vagyok mélyedve saját ostoba gondolataimba, hogy nincs annyi eszem sem, hogy rá figyeljek arra az illetőre. - RON! - Ezt már inkább kiabálásnak lehet venni, de még mindig nem tudok rá figyelni. Elbambulva gondolkozok tovább, hogy mi lenne ha egyszer meghalnék egy ilyen harcban. Elvégre még nincs vége semminek...még csak most kezdődik a harc. - Ronald Weasley! - Vág nyakon anyám, a nevemet kiabálva miközben én az ágyban fetrengek. Viszont ebben a pillanatban riadtan ugrok fel és nézek nagy kerek szemekkel Anyára.
- Neked meg mi bajod van? - Kiáltok vissza, még mindig riadtan. Csak úgy kapkodok a levegő után. De a következő pillanatban Harry és Hermione ugrik be a szobámba.
- Mi történt? - Kérdezik egyszerre ijedten. Mikor viszont megbizonyosodnak róla, hogy semmi gond, Harry megszólal ismét: - Azt hittük már, hogy baj van. Mit csinálsz ilyen sokáig Ron? Megbeszéltük, hogy hatkor itt leszünk. - Mit beszéltünk meg? Ezt nem értem...velem ő nem beszélt semmit.
Anya kivonul a szobából, emelt fejjel, én pedig értetlen arccal bámulom barátaimat.
- Miről beszélsz te? Te velem nem beszéltél semmit Harry! - Vágom vissza hirtelen. Vagy mégis? Pedig nem...arra azért emlékeznék egészen biztos. Elvégre nem vagyok még sem annyira hülye sem pedig öreg, hogy ne emlékezzek egy ilyen fontos eseményre. Pedig a legjobb barátaim érkezése tényleg nagyon fontos eseménynek számít.
- Ne viccelj velem Ron! A levél...amit küldtem. Te pedig válaszoltál rá! - Ez egyre rosszabb. Én nem küldtem neki levelet. Valaki nagyon szépen csőbe húzott minket valahogy olyan érzésem van.
- Harry! Hányszor mondjam, hogy semmiféle levelet nem küldtem neked, sem ma, sem tegnap, sem pedig előtte... - Ekkor esik le mi folyik itt. Nyitva is hagyom a mondat végét, és egy jól elrejtett vigyor jelenik meg az arcomon. - Tudom már miről van szó! Nem vertek át! - A következő pillanatban anya és a testvéreim vágódnak be az ajtón, egy nagy születésnapi tortával. Hogy is feledkezhettem meg a saját szülinapomról? Mert, hogy esetleg Ginny, vagy Fred és George szülinapjáról feledkeznék meg azt megérteném. De a sajátomét? Eddig minden évben le sem lehetett lőni két hónappal előbbtől. Ez különös. Talán tényleg már a tizennyolcadik évtől nem olyan nagy kedvel számolják a fiatalok az éveket.
- Pedig nagyon is sikerült, ahogy elnézem! - Vágja be egy óriási vigyorral Hermione és a nyakamba borul, miközben ezt mondja: "boldog születésnapot! " A kezembe nyom egy csomagot, majd átadja a helyét Harrynek, aki szintén ugyanezt csinálja. Majd sorba jön az egész családom. Ez az egyetlen hátulütője van ha ennyi testvéred van. Be kell vállalnod vagy száz "boldog szülit" és a vele járó millió puszit. Pedig azt mindenki tudja, hogy nem éppen szeretem az ilyen nyáladzós dolgokat. Bár a sok ajándék talán megéri...na meg a torta. Szinte már csorog utána a nyálam.
Ledobálom az ajándékokat az ágyra majd sürgősen neki is vetem magam a tortának.
- Köszönöm szépen mindenkinek! - Mondom miközben tömöm magamba a sok édességet. Talán ez az egyik legjobb születésnapom. Hiszen itt van mindenki aki számít valamit...