Ginevra Molly Weasley - the little Weasley ♡

.:Adatok:.

Teljes név; Ginevra "Ginny" Molly Weasley (White)
Becenév; Ginny, Gin, Weasley lány
Születési hely, év; 1981. augusztus 11 - Nagy Brittania; Widra St.Capdel
Kor; 17
Nem; nő
Oldal; fehér
Csoport; Elméletileg diák
Évfolyam; Hetedik - lenne

.:Jellem:.

szeret;
Harry
Barátok, család
DS
Pulipinyt
béke
olvasás
kviddics
SKV
nevetés
szabadság
nem szeret;
- Tudjukki
- háború
- halálfaló
- ha valaki a családomat bántja
- naplók (bleh!)
- Francica és a nyávogása
- okoskodás
- lenézés
- Dolores Umbrige (őt kimondottan gyűlölöm!)
- Cho...
mumusa; Percy szavai, mikor hazugnak állít be minket... Avagy, a szeretteim elvesztése.
Edevis-tükre; Hm... szép, kertes ház, gyerekek, béke... és Harry?!
titkai;
- Van egy "I love Harry Potter" feliratú fölsőm kiskoromból... Ciki.
- Én voltam aki összeragasztotta Ron haját... Nem pedig Fredék.
- Puskáztam a Mágiatörténeti RBF-en.
- Volt egy időszak, mikor úgy láttam nincs remény és depressziós lettem... A hegek nyomai még látszódnak a karomon.
patrónusa; őzsuta
személyisége; Akkor vegyünk sorjába a dolgokat. Erős, makacs, bátor, kissé szemtelen és független nő vagyok, és egyszerűen nem tűröm ha beakarják határolni az életem, valamit ha azt hiszik, védtelen kislány vagyok. Megtudom én védeni magam, pár ostoba halálfalóval szemben könyörgöm!
Gyors észjárású, energikus jellemem, és pozitív gondolkodásom azt hiszem jó hatással van a körülöttem lévőkre. Barátságos, és kedves lány (lásd feljebb) aki megpróbál mindenkivel jól kijönni - már aki megérdemli a szimpátiáját. Ritkán mutatja magát gyengének, inkább elfolytja magába a fájdalmát, hogy erőt adjon másoknak ezzel. Barátait, szeretteit bármikor, bárhol képes lenne megvédeni, mert nem tűri ha a hozzá közel állókat akár csak megsértik (Emlékeztető; - Hagyd őt békén! Ni, csak Potter barátnőd van?)
Színészi tehetségét, senki nem tudja honnan örökölhettem, de igen ügyesen tudom felvenni mások jellemét, esetleg kiparódiázni a kevésbe kedvelt ismerőseimet..
Nagy állatbarátnak vallom magam, és szinte én gondozom az össze házi jószágot az otthonukban. Nagy nehezen sikerült beszereznem egy saját kis törpegolymót, amit most is nagy becsben gondozok.
Talán, mondhatjuk, hogy én vagyok az egyetlen aki képes "irányítani" Harryt. Mivel vannak akik szerint olyan vagyok mint Lily Evans, lehetséges, hogy ennek fényébe van meg bennem az a tulajdonság, hogy Harry szótfogad nekem. De lehetséges, hogy egyetlen lány létemre a családban, örököltem anya szigorúságát, amivel sakkba tudja tartani a rendetlenkedő bátyáim. (Most mit néztek rám? Leesett talán a glóriám?!)

.:Külső:.

- Ginny okos, vicces, kedves lány.
- Szép?
- Jah, például szép a bőre...
(By; Ronald Weasley és Harry Potter)

hajszín; égővörös
szemszín; mogyoróbarna
alkat, stílus; Vékony, nőies alakkal áldotta meg Merlin, amin minden ruha jól mutat, de ő mégis a kényelmes, visszafogott darabokat részesíti előnyben.
magasság; 54kg
tömeg; 165 cm
különleges ismertető jel; Vörös üstöke, miről rögtön megismerik, hogy Weasley. Valamint egy nyaklánc amit sose vesz le, minek a medáljába egy elvarázsolt kép van a családjáról. Sajnos egy ideje már nem tudja kinyitni.
pálcája; 11,5 hüvelyk, mogyorófa, egyszarvúszőr a magja
play by; bonnie wright

.:Család:.

Apa; Arthur Weasley; 49 - Édesapámmal mindig volt köztünk valami különleges kapcsolat. Én voltam az első lánya, és mindig is úgy bánt velem mint egy hercegnővel.
Anya; Molly Weasley; 50 - Mivel jobban hasonlítok Fredre és George-ra mint kellene, anyával elég sok heves vitánk van, a "lázadásom" miatt. Szerintem egyszerűen nem képes elviselni, hogy már nem vagyok gyerek.
Testvérek;
°William "Bill" Weasley; 28 - Bill és köztem mindig is jó viszony volt. Legnagyobbként mindig megvédett, és úgy gondolta felelősséggel tartozik értem. Nem igen veszekedtünk sose, és mindig feltekintettem rá.
°Charles "Charlie" Weasley; 26 - Ő volt az egyetlen aki tudta, hogy nagy vágyam, hogy egyszer bekerüljek a Roxforti kviddics csapatba. Minket leginkább ez kovácsolt össze, és a veszekedések elég ritkán fordultak elő - na jó. Mikor nem adta oda a Kométa3-asát kicsit elszaladt velem a ló...
°Percy Ignatus Weasley; 24 éves - Most, ezt komolyan muszáj? Áh, na jó... Percy és én sose voltunk édestestvérek. Nagyjából csak éltünk egymás mellett, és ennyi. Amióta megtagadta a családot, még ennyi se - hála Merlinnek!
°Fred és George Weasley; 22 éves - Mert őket egyszerűen nem tudnám külön tagolni. Sokan mondják, hogy leginkább rájuk ütöttem, és én ezt büszkén viselem. Bár gyakran kicsinek tartanak tréfáikhoz, az évek alatt bemutatott tréfa-tehetségem megkérdőjelezetlen lett mára.
°Ronald Bilius "Ron" Weasley; 18 - Khm. Nos... *hátra dől és mesélő hangot vesz fel* Ronald a legfiatalabb bátyám. De egyben mostanság a legidegesítőbb. Amiért ő áll hozzám legközelebb korban, azt hiszi beleszólhat az életembe. Még mit nem! Van neki saját élete, foglalkozzon csak azzal...
Persze, akárhogy is nézzük Ronhoz állok legközelebb a testvéreim közül. Talán az évek során történő események miatt, talán, hogy a legjobb barátja a szerelmem... Pff, kitudja. Mert, hogy én nem az biztos!
Egyéb hozzátartozó;
°Hermione Granger; 18 - Mio a legjobb barátnőm, bizalmasom. Másodikos vagy harmadikos korom óta élünk közös szobába mikor nálunk van, és nem egyszer osont át a hálótermünk be a Roxfortba. Ő tudja minden titkomat - na jó. majdnem - és én is övét. Kisebb nézeteltéresek akadnak a makacsságunk miatt de barátságunk töretlen.
°Harry Potter; 18 - Óh, mamám muszáj?! Áh, na jó legyen... Akkor íme, itt van ő Harry Potter, ki szívemet rabul ejti hey! (Ezen a rímelésen míg csiszolnom kell) Mondjuk azt, hogy amióta ismerem a történetét rajongok érte. De tényleg. Persze, ma már az érzéseim irányába sokkal tisztábban, de még mindig csodálom minden tettét, persze csak mértékkel. Volt pár szép, mesés hetünk együtt, de sajnos a háború közbeszólt. Viszont ez nem azt jelenti, hogy már szabad préda vagyok uraim...
Háziállat; Arnold, a törpegolymó - na meg szegény Puli mivel Ron leszarja szegényt.

.:Létezés:.

Tikk, takk, tikk, takk...
És íg tovább, és így tovább...
Mélyet sóhajtottam, és körbepillantottam az irodába. A legtöbben már elmentek, alig néhány asztalnál égett az asztali lámpa, de már ők is a munkaidejük végén jártak. Jó neki, gondoltam fanyarul. Nehézkesen fordultam vissza a saját asztalomhoz, és néztem át újra a jelentéseket. Megmagyarázhatatlan halálesetek... Külső sérülés nem történt... Méreg nem található a szervezetben... Ez így nem logikus! Hogy halhatnak meg úgy emberek, hogy közbe nem sérülnek meg, se kívül, se belül? Ez egyszerűen lehetetlen!
Tehetetlen dobtam vissza az asztalomra a lapokat, és fáradtam dőltem hátra a székemben. Már több mint két hónapja dolgozok itt, mint asszisztens, és bár nem tartozik a munkakörömben, elszánta segítek a főnökömnek Mr. Badricknek ebben a megmagyarázhatatlan ügyben.
Az óra elüti a hatot, és lassan kiürül az iroda. Magamba merülve olvasom át újra, és újra az egészet, de már szinte minden betűt kívülről fújok. Van valami összefüggés a halálesetek között, csak arra nem tudok rájönni, mi...
- Maradsz még? - szinte felpattanok ijedtembe a székből, mikor Ryan hangja elér hozzám. Zavartan pillantok rá, felvont szemöldökére, várakozó tekintetére, míg lassan leesik a dolog, hogy talán válaszolnom kéne...
- Nem sokára megyek - szedem össze magam, és egy rövid mosolyt villantok rá. Szerencsém van vele, mert Ryan nem csak a főnököm, hanem a barátom is egyben. Talán mert tudja min mentem keresztül eddig, vagy csak szimpatikus vagyok neki... Passz.
Fáradtan fordulok újra vissza, rendezem át újra, a mappát, mikor megcsörren a telefon. El kell mondanom, hogy a síri csöndbe, szinte vérfagyasztó volt a rémes csilingelés, így gyorsan, már a második csörgésnél fülemhez emeltem a kagylót, körbe pillantottam az egész helyiségben, majd suttogva szóltam bele a kagylóba - kicsit olyan akció-kém film feelingű volt az egész, amit Dorothy-val néztünk a múlthéten...
- A sas elment Miss White - Martha, a recepciós lengyel akcentusa remegett, és kihallatszott belőle, hogy szegény nő nagyon nem ért semmit az egész helyzetből. Nem csodálom. Hiszen ma reggel, teljesen lerohantam, hogy ha Ryan elhagyja az épületet telefonáljon fel, és el ne felejtse, közbe idegbeteg módjára kapálóztam is, szóval... Na igen. Megértem a félelmét.
- Köszönöm, Martha - suttogtam, majd letettem a kagylót. Magamba lassan elszámoltam tízig, majd felálltam, és odasétáltam a főnököm irodája elé. Most vagy soha, Gin, most vagy soha... És lenyomtam a kilincset. Nyitva volt.
Halkan megnyikordult az ajtó, ahogy kitártam, mire megborzongtam. Nincs sitt senki. Nincs itt senki, ismételtem magamban.
Rögtön a hatalmas, mahangói fából készült íróasztalhoz léptem, ami tele volt aktákkal, papírokkal, félig megevett csokival, és pár kiemelő filccel, és tollal, tehát mint egy rendes íróasztal. Kivettem a kulcsot a szék ülőpárnája alól - kicsit kreatívtalan. tudom - és a hatalmas szürke fém szekrényhez siettem. A fiók amit kinyitottam temérdeknyi aktát rejtett, ABC sorrendbe állítva. Rögtön a végére siettem, a W betűhöz.
Watteng... Werthouse... Wells... Wharmington... White; Giny!
Az izgalom szinte az egész testem felett átveszi az irányítást, kikapom a mappát a többi közül, mi temérdek fekete betűkkel teli lapot tartalmaz. Szememmel próbálom követni az egészet, de egyszerűen olyan gyorsan akarok tudni mindent, hogy csak a lényegesebb dolgok jutnak el az agyamig.


A legutolsó lapon, a piros pecséten ennyi áll; FELFÜGGESZTVE. Annyi sok, annyi szó amit nem tudtam felfogni, de lényeg ugyan az. Senki nem tudja honnan származom, kik a szüleim vannak e testvéreim... Még magam se. Csak annyit tudok, hogy egy éve, emlékek nélkül ébredtem a kórházba. A nevemet is onnan tudtam meg, hogy bele volt gravírozva a medálomba. De ennél több sose jutott eszembe. Több hetes kivizsgálás után, az egyik fiatal ápoló nő Dorothy lett a gyámom, aminek szívből örültem, mivel nagyon jó barátok lettünk azalatt az idő alatt. A gyógyulásom érdekébe költöztünk el egy kisebb faluba, és most két hónapja jöttünk vissza Londonba, mert munkát akartam vállalni. Oké, igazából inkább csinálni akartam valamit, mert a sorozat csatornát bámulni egész nap igen unalmas elfoglaltság. Meg, bár ezt senkinek nem mondtam eddig, érzek valami összefüggést a mostani elszaporodott gyilkosságok terén. Egy kapocs...
Apró zaj, ahogy a kulcs a padlóra esik, én pedig ijedten nyúlok utána. Ez viszont nem az a kulcs amit Ryan széke alól szedtem ki. Megismertem. Ez a "Lefoglalt Tárgyak" szekrényének nyithatója. Ahol az én cuccaimat is bezárva tarják.
Nincs időm gondolkodni. Az aktámat hihetetlen gyorsasággal rakom vissza helyére, zárom vissza fiókot, és rakom vissza a kulcsot a főnököm titkos helyére. Mázlim van, hogy nem kell emeleteket rohangálnom, csak pár iroda távolságra már meg is látom...

LEFOGLALT TÁRGYAK OSZTÁLYA
BELÉPÉS CSAK ENGEDÉLLYEL!

Hát. Ha a kulcs engedélynek számít, semmi legálisat nem teszek. Ugye?
A szoba sötét uralkodik, és ahogy felkapcsolom a lámpát, megfájdul a szemem a hirtelen világosságtól. De nincs vesztegetni való időm, se nézelődni. Ez itt nem egy városnéző túra könyörgök!
Dobozok.
Egymás hegyén hátán, névvel ellátva. A hatalmas teret szinte betöltik a polcok és a rajta sorakozó dobozok rengetege. Gyors léptekben sétálok végig a sorok között, közben az "Eltűnt személyek" vagy a "Ismeretlen személyek" részleget keresve. Jártam már itt párszor, de csak futólag, viszont amit én keresek az hátul van... leghátul.
És, meg is van. Ujjamat végigfuttatom a címkéken, míg végül a kezembe nem akad a saját nevemmel ellátott kis karton doboz. Ginny White - Személyes tárgyak.
Hirtelen ajtócsapódás, és halk hangok szűrődnek ki kívülről. Zihálva veszem a levegőt, és félelem kerít hatalmába. Mennem kell, kapom az értékeimet tároló dobozt, és öles léptekkel hagyom el a helyiséget, az irodát, majd az egész épületet.