Daphne Lockhart

.:Adatok:.

Teljes név; Daphne Lockhart
Becenév; Daph
Születési hely, év; Brooklyn november 20.
Kor; 18
Nem; Nő
Oldal; Sötét
Csoport; Halálfaló
Évfolyam; 6. évfolyam

.:Jellem:.

szeret; bulik, pasik, öldöklés
nem szeret; Hermione>.<, sárvérűek, dementorok
mumusa; dementor, vér
Edevis-tükre; Draco Malfoy ^^
titkai; Mióta Roxfortba tette a lábát nem ivott egy csepp alkoholt se. Egyszer betört az egyik üvegházba.
patrónusa;-
személyisége;
Tartsd közel a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb.
Ő eszerint él. Nehéz kiismerni, és nem is hagyja, amíg meg nem győződik róla, hogy az illető megérdemli azt. Szereti, ha körül ugrálják, de ugyanezt tőle ne várja senki. P előbb üt, aztán kérdez. Ezek után rá is lehet jönni, hogy nagyon lobbanékony, főleg reggelenként. Nem szereti az üres fecsegéseket, és a nyávogó lányokat. Pizsi partyra sem érdemes meghívni, mert félő, hogy gallyra vágja az egész estét. Eleinte hűvös, cinikus és minden egyéb negatív jelző illik rá, de ha valakinek lesz alkalma jobban megismerni, az rájöhet, hogy ez csak egy fal körülötte, amit gondosan épített fel az évek során. Mellesleg még nem sikerült senkinek lerombolni. Ha el akar érni valamit, azért mindenre képes. És mivel tudtában van azzal, hogy mivel rendelkezik, ezért magabiztos, néha már túlságosan is.

.:Külső:.

hajszín; szőke
szemszín; szürke
alkat, stílus; vékony, nőies
magasság; úgy 175 körül
tömeg; 46 kg
különleges ismertető jel; angyalszárny tetoválás a lapockáján
pálcája;
play by; Avril Lavigne

.:Család:.

Apa; Fogalma sincs.
Anya; Mary Lockhart
Testvérek; bár ne lenne, de Hilary Angel Lockhart
Egyéb hozzátartozó;-
Háziállat; egy nőstény macska: Guszti

.:Létezés:.

Hideg téli éjszakán jött a világra Brooklynban. Egészen 3 éves koráig ő volt a család fénypontja, mígnem rájöttek, hogy nem az az apja aki. Innentől kezdve anyjával együtt egy igen csak kellemetlen környéken élt, amihez az idők során hozzá is szokott. Ott a rablás, nők megerőszakolása mindennapos tevékenység volt, ezért az estéket rendszerint a szobájában töltötte. Hol rajzolt, hol gitározott. Nagyon korán észrevették, hogy tehetségesen gitározik, és 9 éves korában, már egy kétszer fel is lépett a helyi kocsmában, ahol az anyja dolgozott pincérként. Gazadagnak korántsem mondhatók. 11 évesen Daphne szabadidejében zseb tolvajkodott, és az is tehetségévé vált mostanra. Szinte soha nem bukott le, vagy ha mégis, soha nem találták meg. Akkor a délelőttöket, egy mugli iskola falain belül töltötte. Ott sem volt a legkitűnőbb tanuló, és törzsvendégként járt az igazgatóhoz. Megbukni soha nem bukott meg, ezért zökkenőmentesen ki is járta az általános iskolát. Szerzett barátokat is, akikkel gyakran graffitizte a közterületek falait. 14 éves korában már el is járt bulizni, persze csak akkor, amikor az anyja éjszakázott. Nem egyszer kellet érte menni a rendőrségre, hisz nem mindig alakultak jól azok az esték. 16 évesen őt is elérték a pletykák, ezért megfogadta, hogy utána fog járni, hogy kik is erőszakolnak meg nőket. Erre rá is faragott, és csak kevésen múlott, hogy megússza. Mivel Brooklynról volt szó, ezért mindig volt nála kés. Akkor éjszaka ölt először embert, és azt is csak önvédelem céljából. Ott el is döntötte, hogy önvédelmi leckéket vesz, hogy még véletlenül se történjen meg még egyszer az eset. A tanfolyamra a pénzt könnyű szerrel összelopta. Hamar el is végezte, és szinte az egyik legjobbként került ki onnan. Egyik nap kapott egy hosszú levelet az apjától, amiben elmagyarázta, hogy Ő nem olyan, mint a többi ember. Itt derült ki, hogy varázsló. A nagyanyja újra a pártfogásába vette, és el is küldte egy szerinte nagyon jó hírű iskolába. Igen ám, de ez Daphnenak nem tetszett. Túl sok volt a szigorítás, túl sok az elvárás és kevés a szabadidő. Úgy érezte, mintha börtönben lenne, és még a mai napig is azt vallja, hogy a börtön talán sokkal jobb annál. Nem is kellet sokat vesződnie azzal, hogy kirúgassa magát. Ettől kezdve a nagyanyja megint elpártolt mellőle, mondván, hogy nem érdemli meg. Az apjával néha beszélt, de nem volt olyan jó a viszonyuk. Apja viszont talált egy iskolát, ahová a Daphne fajták járnak. Daphne, bár nem tetszett neki az ötlet, de beletörődött, és felszállt a hajóra. Akkora már az anyja 3 hete tűnt el, de ez őt nem foglalkoztatta, hisz tudta, hogy simán meg tud állni a saját lábán, nem kell neki segítség. Így az sem volt újdonság, hogy a hajóról is egymaga szállt le.


*Hogy a búsba lézeng itt ennyi ember? Talán szemet kéne hunynom apám akarata felett, hisz nem is az igazi apám. Nem is értem miért nem léptem még le? Ez nem az én világom, Brooklyn sokkal jobb hely ennél, ott legalább tisztában vannak az emberek a magány szó fogalmával. Nem úgy mint ez a valaki itt előttem. Jó oké, hogy egy teremben vagyunk, de könyörgöm miért kell idejönni hozzám, és mindenáron felvonni magára a figyelmet? Én biztos nem tenném ezt, és amilyen naív vagyok, másoktól is elvárom.*

- Az addig oké, de nekem eszem ágában sem lett volna megzavarni. Nem értem, hogy te miért tetted. ÉS sok mindent lenne tanácsos, de a buta emberek mégse teszik.

* Dühtől izzó szemeim még mindig vizslatják, miközben a hangom fagyos. Ne már, hogy ő akar engem kioktatni könyörgöm, ezt senkitől nem viselem el. Azért meglepődnék, ha drága szobatársamon kívül lenne itt még egy értelmes lény.*

- Na igen magányra. És merem feltételezni, hogy képben vagy a szó jelentését illetően, ezért roppantmód örülnék, ha ezt tiszteletben is tartanád.

* Ennél kedvesebb kinyilvánulást jelen esetben ne is várjon tőlem. Már kezdek lenyugodni, és bele törődni, hogy megint csak lesz társaságom. A mosolya se rémiszt meg. Talán nincs igaza Ewoletnek, és tényleg nem félek semmitől, de nem is baj.*

- Ja mondták már. De ez van, én ilyen vagyok, és kibaszottul nem kértelek meg rá, hogy kezdj el itt papolni. Sőt arra se kértelek, hogy gyere ide hozzám, így az sem érdekel, amit mondasz.

* Állom a tekintetét, miért ne tenném? Igen tudom én, hogy megint csak orosz rouletett játszom, de ki ha nem én. Azért kicsit gáz, hogy eddig négy emberrel találkoztam, és ebből kettő meg is akar ölni, de büszkén jelenthetem még élek, és még szándékomban is áll egy ideig. Na jó az már tényleg felhúz, hogy a nyakamat kezdi szorongatni, de mivel nem tudok megmozdulni, ezért csak gyilkos tekintetemmel állom az övét. Ez a megnyilvánulása nagyon hasonlít valakiére..... akit szeretnék elfelejteni.*

- Csak hogy nem fogsz megölni. Mellesleg Daphne vagyok.

* A hangom teljesen tárgyilagos, még mindig nem félek, és már kezdem azt érezni, hogy ez beteges, de ha az ember lánya túl korán él át sok mindent, bizony jönnek a mellékhatások.*

- Ó, ilyenkor azt hiszed, hogy a fogaidtól összecsinálom magam? Hát el kell, hogy keserítselek.

* Csak tudnám befogni néha, de ez se megy. Viszont jó, ha az idegen tudja, hogy más módszereket kellene alkalmaznia, ha engem meg akar ijeszteni, bár kétlem hogy sikerülne neki. A következő mondata viszont beletrafált. Kihasználva a meglepetés erejét szabadulok ki a kezek közül, és halkan dühtől izzó hangon beszélek hozzá.*

- Fogd be. Nem tudsz te rólam semmit, és nem kellene a hajam színe miatt téves következtetéseket levonnod. Ha azt hiszed, hogy apu pici lánya vagyok, kibaszottul tévedsz, mert nem vagyok. Mellesleg nekem tökmindegy, hogy hova tűnsz el, csak tűnj el.

* A szemeimen látszik a düh. Még hogy én apuci pici lánya, hát ez röhej. Ennél kevesebbért is ütöttem volna, de mivel tudom, hogy esélyem sem lenne ellene, ezért csak marad a gyilkos tekintet, ami láthatólag nem hatja meg.*