Sawyer Prew

.:Adatok:.

Teljes név; Sawyer Prew
Becenév; olyan nincs
Születési hely, év;Bermuda háromszög 1995. április 4
Kor; 17
Nem;Nő
Oldal; Team Anyu amúgy semleges
Vér; félvér
Csoport; Diák
Háza; Hugrabug
Évfolyam;Ötödik

.:Jellem:.

szeret; áfonyás fagyi, vattacukor, anyu, késő estig fent lenni, Edga Allan Poe, bulizni
nem szeret; unatkozni, a vámpírokat, a vérfarkasokat, az idegeneket, ismerkedni, félni
mumusa; Hogy Rachel meghal
Edevis-tükre; Lesz egy barátja, akit Rachel is elfogad.
titkai; Uhh... lássuk csak. Kiszöktem bulizni, mikor nem szabadott volna. Benne voltam az egyik terem felrobbantásában. Sokszor használtam anyám nevét arra, hogy elérjek valamit.
patrónusa; Denevér, mint anyának
személyisége; Köztudott, hogy nem vagyok valami simulékony másokhoz. Nehezen ismerkedek, és inkább az a csendes típus vagyok. Szeretek olvasni is és leckét írni is, meg persze anya agyára menni. Bírom az extrém helyzeteket. Tudok ám vicces is lenni néha, de nem sokan értékelik, nem lehet könnyen megbántani, ha meg mégis sikerül azt se fogod látni, mert a büszkeségem nagyobb annál. Akit megkedvelek, ahhoz nagyon tudok ragaszkodni.

.:Külső:.

hajszín; Barna
szemszín; Kék
alkat, stílus;vékony, nőies
magasság; 165 cm
tömeg;54 kg
különleges ismertető jel;egy harapásnyom a csuklómon
pálcája; 13,5 hüvelyk Bükkfa sárkányszívizomhúrral
play by; Alexis Bledel

.:Család:.

Apa;Sam Dalton - meghalt
Anya;Samantha Michelle - meghalt; Rachel Prew, még a nevére is vett
Testvérek;-
Egyéb hozzátartozó;-
Háziállat;egy perzsamacska Arthur

.:Létezés:.

Az én életem is elkezdődött valahol, de nem szeretném a legelejéről kezdeni. Fájdalmas emlékek gyötörnek, ha csak a szüleim vértől tocsogó halott testére gondolok. Mindig is ott éltem, abba a piszkos negyedbe. Sok olyan lény könnyű áldozataként, akiknek tényleg nem került volna nagy erőfeszítésbe megölniük engem. Mégis őket vették el tőlem. Azt a két embert, akik a világot jelentették nekem. Igazából, nem fogtam fel, és soha nem is fogom felfogni, mi történt akkor abba a világba, ami ott volt tőlem nem messze, mégis annyira idegennek éreztem, annyira távolinak….


Azon az estén öten rontottak be. A szemfogaik kilátszódtak, mikről csöpögött a vér. Akkor még csak nyolc éves voltam, és be kell, hogy valljam, egy nyolc éves kislány nem ilyen esti mesére vágyik. Féltem, bebújtam az egyik sarokba, és még levegőt se vettem, bár volt egy olyan érzésem, hogy ez hasztalan.
Nem is tudom, mi történt, egyszerűen lefagytam. Rettegtem, ijesztő alakok voltak, a macim, Brandon meg a szoba közepén. Próbáltam odakúszni, de mikor meghallottam anyám velőt rázó sikítását, egyből visszahúzódtam a „búvóhelyemre”. Eddig bírtam, utat engedtem a könnyeimnek, és reszkettem, mint a nyárfalevél. Két puffanást is hallottam, majd láttam, hogy az alakok sietve távoznak. Egyből oda is futottam Brandonhoz, és magamhoz szorítva mentem fel a lépcsőn, egyenesen a szüleim szobájáig. Éreztem, hogy a lábaim egyre csak elnehezednek, és az a szokásos út, amit napi szinten többször végigfutottam, egyre hosszabbnak tűnik. De elértem. Nem kellett kinyitnom az ajtót, már megtették előttem. Óvatosan sétáltam anyához, aki a padlón feküdt. Véresen.
- Anya.. anya… anya jól vagy? Miért a padlón fekszel? Meg fogsz fázni.
Okítottam ki, mivel ugyanezt rengetegszer hallottam az ő szájából. Viszont választ nem kaptam. Apa se nézett rám, ő is csak feküdt anya mellett.
- Anya… kérlek.. bocsáss meg… nem én engedtem be őket.
Próbálkozom újra, de már sírok. Odalépek az ágyhoz, és leveszem a takarót, majd anyámra terítem. Hirtelen egy sikoltást hallok, meg némi motyogást, nem értek semmit. Odakapom a fejem az ajtóhoz, és meglátom Isadora nénit, és a többieket. Nem értem, miért olyan megbotránkozott az arcuk, talán ők se nézik jó szemmel, hogy anyáék a padlón alszanak?
- Vigyétek már el a kislányt onnan…
Hallottam meg Georg bácsi rekedtes hangját, de nem értettem, miért akart elvinni onnan. Hirtelen éreztem egy erős rántást a karomon, és már cipeltek is ki a szobából.
- Ne kérem… had menjek vissza. Fel kell kelteni anyut, mert megfázik.
Kiabálok, és próbálok is megállni, de aki cipel, sokkal erősebb nálam…..

Azóta már mindent tudok, és bosszút esküdtem. A sötét negyedben élek ugyanúgy, Josh, a tolvajcéh feje vett magához, és képzett is ki. Elmondhatom, hogy 15 évesen rengeteg profizmussal rendelkezem. A napom az emberek kifosztásával telik, ahogy a többieknek is, de egy panaszom se lehet.

Ma is útnak indultam, mint mindig. Kiszemeltem egy vámpírt, és ördögi mosolyra húztam az ajkaim. Ha őt sikerül kifosztanom, Dante orra alá dörgölhetem, hogy sokkal jobb vagyok, mint ő.
Lassú léptekkel közelítem meg. Szinte hangtalanul, akár egy árnyék. Ezt a nevet is kaptam a többiektől. A maszk rajtam van, minden olyan felület el van takarva a testemen, ami miatt felismerhetnének. Megállt a nő, én meg próbálok a zsebéhez nyúlni, de akkor elkapja a karom és a falnak szorít…..
- Nem mondták még neked, hogy lopni bűn?

Ez volt az első találkozásom Rachellel. Ő volt az, akinek bár hosszú időbe telt, felfedtem magam, és azóta őt hívom az anyámnak. Nehéz úton mentünk keresztül, én is és ő is, de megérte, elválaszthatatlanok lettünk, ezért is nem fogadok szót neki, hanem utána megyek. Egyik anyám már elvesztettem, őt nem fogom.