Luna Lovegood

.:Adatok:.

Teljes név; Luna Lovegood
Becenév; Luna
Születési hely, év; 1981. április 17
Kor; 17
Nem; Nő
Oldal; Ahol van villanykapcsoló, izé… világos, jó
Csoport; Diák
Évfolyam; 7. évfolyam, csúnya végzős x)

.:Jellem:.

szeret; Csoki, DS, egyszarvú, a barátaim, az édesapám
nem szeret; Halálfalók, dementorok, hazugság, igazságtalanság és talán a jóslástan
mumusa; Látom az édesanyámat meghalni
Edevis-tükre; Nem közösítenek ki
titkai; Még mindig újra akarom éleszteni a roxforti forradalmat
személyisége; Sokszínű, de úgy igazán. Sokan lököttnek tartanak, de ez egy jóideje már nem érdekel, nem izgat, mert vannak barátaim, akik elfogadnak úgy, ahogy vagyok. A harc óta kissé magamba fordultam és elég harcias is lettem, de valahol, mélyen még mindig megvan a régi énem és csak arra vár, hogy vége legyen ennek a sok szörnyűségnek. Mivel egyedül jöttem vissza Roxfortba, így kissé elesett voltam az elején, de gyorsan helyrerázódtam. Kissé álmodozó vagyok.

.:Külső:.

hajszín; Szőke
szemszín; Kék
alkat, stílus; Vékony vagyok, semmi extra, a stílusom hűen tükrözi, hogy milyen sokszínű vagyok
magasság; 166 cm
tömeg; 51
különleges ismertető jel; vajsörösdugó nyaklánc és a retkeim
pálcája; 12 és fél hüvelykes rózsafa pálca, egyszarvűszőr maggal
play by; Evanna Lynch

.:Család:.

Apa; Xenophilius Lovegood /kiemelkedően jó/
Anya; Elizabeth Lovegood /sajnos már nem él, de nagyon jó volt/
Testvérek;-
Egyéb hozzátartozó;-
Háziállat; Royal, egy hófehér perzsacica

.:Létezés:.

Dühös fintorral megyek végig az egyik roxforti folyosón, ahol éppen mázlimra egy lélek sincs, mert most tényleg nem lenne kedvem semmi beszédhez. Komolyan, mostanában minden idegesít és olyanokat teszek, amit alapjáraton soha. Nem az én szakterületem megátkozni valakit, bár az is igaz, hogy a Lüke Lovegood megnevezés már bosszant egy ideje és úgy látom, hogy ez most jött ki rajtam. Nekidőlök a jéghideg kőfalnak és hagyom, hogy az lehűtsön. Most képes vagyok összeszedni a gondolataimat, amik egy ideje igencsak szét vannak csúszva és a varázsvilág helyzete sem nyugtat meg, sőt. Valamit tenni kellene, de egyszerűen nem tudom, hogy mit és ez dühít. Belerúgok a legközelebbi páncélba, csak úgy levezetés gyanánt, de az, megáll az eszem, egy szép nagyot rúgott vissza, egészen pontosan a sípcsontomba. Oh, basszus! Miért gyűlölsz engem ennyire, világ, te szent nargli… Én nem is értem, hogy miért jöttem vissza ide, kész katasztrófa ez az egész év, ismételten és ennek tetejében még egyedül is maradtam. Legszívesebben ordítanék egy hatalmasat, de akkor felfedeznének. Valahonnan a hátam mögül léptek zaját hallom és egy hatalmas lendülettel megfordulok. Két prefektus lesz, méghozzá, ha jól tévedek, akkor mardekáros az összes. Randa népség, de valahogy nem akarok velük egyedül összetalálkozni, így inkább futásnak eredek és egy falikárpitig meg sem állok, ahová egy művészi vetődés után be is telepszem egy jó időre, legalább annyira, amíg ezek elhúzzanak a fenébe. Hányingert kapok tőlük és ezen az sem segít, hogy régebben nem voltam ilyen. Miután elmennek, én még egy jó darabig ottmaradok és figyelek, de semmi nesz. Fene egye a világot alapon ledobom a táskámat és abból kicsúszik a mai próféta. Felveszem, beleolvasok, de azután hozzá is vágom a falhoz, mert megint csak az van benne, amire most nekem a legkevésbé sincs szükségem. Töménytelen mennyiségű depresszió, halál és szenvedés. Nem akarom ezt látni, tennem kell valamit, de mégis mit?! Lecsusszanok a fal tövébe és némán meredek magam elé, miközben szemem előtt csodaszép emlékek sorozata kezd el filmszerűen pörögni. A régi DS találkozók, barátok és részleges béke. Előveszem a pálcámat és halkan suttogom a varázsigét, de a fürge kis nyúl helyett csak kék füst szállingózik ki a pálcám végéből. Még ez is, ez valamiféle árulás? Még a patrónusom is megpattant valahová. Hihetetlen, itt fogok begolyózni ezek között a falak között és akkor úgy járok, mint Myrtil. Álljunk csak meg! Megvan, ezaz, eszembe jutott! Úgy pattanok fel, hogy a fejemet beverem a lovagi páncélba, ami ott áll.
- Elnézést. – tapogatom meg a fejemet és közben meglepődök saját magamon, hogy képes voltam elnézést kérni egy lovagi páncéltól. Kotorászni kezdek a zsebemben és megtalálom a régi érmét. Már csak működjön és akkor talán… 11.11, Szükség Szobája

//újra én és ezúttal megpróbálok aktív is lenni //