Christian Crusader

.:Adatok:.

Teljes név; Christian Crusader
Becenév; Chris
Születési hely, év; 1982.május.14./Dublin, Írország
Kor; 17
Nem; férfi
Oldal; semleges, de elvileg a jót szolgálja
Vér; arany
Csoport; diák
Háza; Griffendél
Évfolyam; 6

.:Jellem:.

szeret; csokoládét, ikertestvérét, titokban Alexist, a zenét minden mennyiségben és Rabynt a hollóját.
nem szeret; kis húgát, hazugságokat, a komoly embereket akik nem értik a vicceit, unalmat és a halálfalókat.
mumusa; Karin könyörgő arccal
Edevis-tükre; Mindent megadna, ha egyszer Alexist a karjaiban tarthatná és szerethetné.
titkai; Nagyon sok van, de ebből a legtitkosabb az, hogy szereti Alexist.
patrónusa; fekete hattyú
személyisége; Kiismerhetetlennek lehetne mondani a jellemét, hiszen alkalomtól adódóan máshogyan viselkedik. Bár neki is mint mindenki másnak megvan a saját jelleme. Chris inkább valami csendes és nyugodt fajtának nevezhető, hiszen csak nehezen lehet felhúzni. Ha egyszer megbántották, csak nagy nehezen nézi el az illetőnek a dolgot, ha komoly dologgal húzták fel szóba sem áll az illetővel többé. Türelmes, egészen addig amíg valaki el nem játssza a becsületét előtte. Akiket meg szeret azokkal mindig igyekszik kedvesen és barátságosan viselkedni. Néha túlságosan érzelgős típus, bár az érzéseit valahogy mindig sikerül rosszul kimutatni másoknak.

.:Külső:.

hajszín; barnás fekete
szemszín; barna
alkat, stílus; Nem egy vézna alkat, tehát megtermett és erős tud lenni ha kell.
magasság; 187 cm
tömeg; 78 kg.
különleges ismertető jel; piros/kék/fekete színű ruhában látni legtöbbször, na meg ha ideges mindig felhúzza a fekete ujjatlan bőrkesztyűjét.
pálcája; 11 hüvelyes fűzből készült pálca griff toll maggal.
play by; Eric Saade

.:Család:.

Apa; Lesley Crusader /39/ A köztük lévő kapcsolat változó, ez az apa-fia hangulatváltozástól függ.
Anya; Beatrice Crusader /39/ Szintén, bár egy fokkal jobb, hiszen azért mégis csak egy anyáról van szó, akiből egy van.
Testvérek; Fiútestvér: Joel Crusader /17/ Ő áll a legközelebb Chrishez, tehát a családból őt szereti a legeslegjobban.
Lánytestvér: Karin Crusader /13/ Az életét jobb szeretné nélküle leélni, de hát a sors okos volt, azonban a kettőjük közti kapcsolat elégé siralmas.
Egyéb hozzátartozó; Unokatestvér: Hector Crusader/18/ A kedvenc unokatesó szerepét tölti be, ebből adódóan természetesen jól megvannak egymással.
Háziállat; Rabyn egy fekete holló

.:Létezés:.

Születéstől egész 6 éves korig:

Dublin sötét éjszakáján történt, május eleje volt , az eső rendíthetetlenül esett. Hangos gyereksírás törte meg az ablakon leszaladó esőcseppek végtelen játékát. Nem csak egy gyerek hangja volt ez, hanem kettőé, az ikertestvérem és jómagam a világra jöttünk. A nevem Christian Crusader és igen, többes számban beszéltem. A sors egy ikertesóval áldott meg, mellesleg pont a tükörképem személyében. Bár amikor azt hittem van tükörképen sosem gondoltam volna, hogy Joelnek hívják majd. Nekem személy szerint nem okozott gondot, hogy a szobám, egy másik emberrel kell megosztanom, sőt szerintem mindketten örültünk a másiknak. Gyerekkorunkban folyton egymás nyakán lógtunk, szabad percünk csak akkor volt, ha éppen éjjel pihentünk. Pihentünk? Á dehogy! Emlékszem hét évesek lehettünk, amikor életünk legelső csínyjét elkövettük elbújtunk vagyis elszöktünk a szüleink elől a legközelebbi erdőbe. Persze ránk találtak, hisz volt eszük és pálcájuk egyaránt. A részleteket csak ők tudnák elmondani, hogyan találtak ránk, a lényeg, hogy három hét szoba fogságot kaptam Joellel. Igazság szerint nem mondanám magam jobbnak nála ebben a korban, hiszen mindketten a másik baklövésein nevetgéltünk. Ha mondhatok ilyet, akkor Joel volt az egyetlen, aki megértett és elégé közel állt hozzám úgy a jó, mint a rossz pillanatokban is. Nála jobb testvért soha életemben nem kívánhattam volna .
De az idők változtak és én egyre jobban ez ő árnyékába kerültem, anya és apa új bejelentést tettek a számunkra.
Anya kisbabát vár és mindenképpen tudatni akarta a fiaival. Legelőször fogalmam sem volt mit jelent ez, azonban amikor anya hasa nőni kezdett azt hittem elhízott, de tévedtem. Egy új gyerek vette át a helyemet, jobban mondva egy kislány, Karin. Az ő születésétől kezdve éreztem magam a kéretlen harmadiknak. Valahogy semmi sem passzolt a képbe, ha három gyerek van akkor a középső mindig szenved, hát ez nálunk is meglátszott.
Joel kevesebbet foglalkozott velem és inkább Karinnak próbált segíteni, féltékeny lehettem, emlékszem egyszer még el is bújtam azért, hogy senki se találjon meg, de anya és apa csak egy pálca lengetéssel rám talált a ruhák között. Mindig szerettem a sötét és zárt helyeket, ezt általában meg találtam a szekrényünkben. Visszaemlékezve talán azt mondhatnám legszívesebben annak örültem volna, ha nagyiékhoz költözhetnék, távol Karintól. De tévedtem és mindig amikor látogatóba jöttek hozzánk, úgy éreztem engem sosem keresnek csak Joelt és Karint. Olyankor éreztem magam egyedül és számkivetettnek a családból, hiányzott az a nap amikor csak velem törődnek Karint meg ott hagyják ahol van. Életemben legelőször akkor voltam dühös amikor elrontotta a hatodik születésnapomat, a tálcán lévő hatalmas tortát rám húzta. Persze kisgyerek volt anya és apa szemében, az enyémben azonban minden baj okozója volt. Hangosan sírni kezdtem, amikor a tortámnak annyi volt Karin miatt és még akkor sem hallgattam el amikor sikerült visszavarázsolni a tortát. Vigasztalhatatlan voltam, halványan még arra is emlékszem, hogy azt kívántam Karin bár ne született volna meg.

6 éves kortól 12 éves korig:

Joel tizedik születésnapját követően anya és apa előre vettek neki valami állat féleséget, azt hiszem egy tengerimalacot ( Én nem kértem tőlük akkor kisállatot, Joel meg igen). A Jerry névre hallgatott, akire szintén irigy lettem. Még egy élőlényt láttam benne aki az utamba áll és elvesz tőlem mindent. A szüleim nem törődtek a szinte már hisztérikussá vált énemmel, természetes dolognak találták, hogy egyik gyereknek mindig féltékenynek kell lennie. Jó sosem rajongtam azért a dologért, hogy majd pont én leszek az mindig. Bár fogalmam sincs mire lehettem féltékeny, hiszen egyaránt megkaptam mindent amire vágytam. A család számított és az hogy valaki törődjön velem is. De azonban én hiába vártam a megváltásra, az valahogy nem jött. A szüleim folyton valami ócska rémmesével ijesztettek, hogy majd egyszer egy szörny eljön értem és megesz Sosem féltem ettől, hisz csak egy rémmesének tűnt, amivel a szülők a gyerekeket ijesztgetik azért, hogy jók legyenek. Az unokatestvérem Hector a Roxfortba került, Mardekárosként. A szüleimet egy cseppet sem lepte meg a dolog, hiszen a mi Hectorunknak megvolt a tehetsége hozzá úgy ahogy az édesanyjának hajdanán.
Sosem értettem meg mi a lényege annak, hogy Hector pont oda került. Nekem anya elmondása szerint az egész ház egyformának tűnt, egy két dolgot kivéve. Amikor nekem és Joelnek meg kellett elégednünk a muglik által benépesített iskolát szerencsésnek tartottam őt. Persze nekem minden az első naptól kezdve rémes volt, főleg akkora amikorra már Hector nem járt velünk ugyanabba az iskolába. Hát azt kell, hogy mondjam allergiás lettem a Mardekárosokra. Én már akkor eldöntöttem, hogy sosem akarok Mardekáros lenni, csak azért mert nem akarom az unokatesóm nyomdokait követni. Lassan de biztosan eljött az az idő amikor nekem is csatlakoznom kell a Roxforthoz, hogy örültem-e azt nem mondanám.
Sőt én valahogy már attól a tudattól rettegtem, hogy a Mardekárba kerülők mint Hector. Nagy meglepetésemre a 'Teszlek süveg’ a Griffendélbe tett minket.

12 éves kortól mostanáig:

Első évesként, mind mindenki más számára az új dolgok még számomra is szokatlanok voltak. Mit sem ért az amit Hector magyarázott nekünk, hogy ki kicsoda és mi miért van az iskolában. Szó szerint semmit sem értettem első nap. Minden csak egy álomnak tűnt amit az én képzeletem festett meg éjjel. Másnap reggel azonban az első órán minden nagyon is valóságosnak tűnt, igaz egyik tanárom szívébe sem akartam beférkőzni , de hogy mennyire sikerült nem tudom. A lényeg az volt, hogy egymás után mindegyik órát és napot túl éljem.
A második évet kicsivel sikerült könnyebben vennem, már nem zavart annyira a dolog, hogy én most egy seprűn ülve hadonászok egy pálcával a kezemben. Igazság szerint Rabyn a hollóm volt az aki tartotta bennem az életet.
Negyedéves koromban került Karin a képbe, Griffendéles lett, az én nagy nagy örömömre, hogy ne csak otthon hanem még a klubhelyiségben is szembe találkozzak vele. Karin akkor kapta meg Leonát a kis cicát, akit jó bevallom kezdetben szerettem, de csak azért mert mindig megsimogathattam, ha Karin nem látta. Ötödéves koromig mondhatni minden simán ment, az élet nagy problémái valahogy átcsusszantak az én szemeim előtt. De a szerelem, ugyebár az ember, illetve a varázsló legnagyobb gondja. Nem tudok mit szépíteni a dolgon, a kis tollas nyila eltalált, persze Joel. Karin és Hector semmit sem tud róla. Az illető meg úgysem fog, ha addig éllek is! Még most is féltve ejtem ki a nevét... nem, hogy csak akkor amikor köszönni kell neki. Amúgy ez egyszer kimondom, de utoljára! Alexis Corday szőke kislány, de lehet őt úgyis szeretni.
Most hatodévesként azt hiszem be vagyok egy kicsikét rezelve, olyan sok rémes dolog történt már a nyugalom és a béke sem lehet biztos. De fel a fejjel, míg Alexis él nem fogok feladni semmit sem.