Rosalie Ellwood

.:Adatok:.

Teljes név; Rosalie Ellwood
Becenév; Rose, Rosie,
Születési hely, év; London, 1980. Június 5.
Kor; 18
Nem; nő
Oldal; fehér
Vér; aranyvér
Csoport; diák
Háza; Griffendél
Évfolyam; hetedik

.:Jellem:.

szeret; Barátai, bátyja, karamella, alkonyat, napfelkelte,kviddics, Sötét Varázslatok Kivédése, Bagoly Berti-féle Mindenízű Drazsé, Draco???
nem szeret; Sötét oldal, Sötét Jegy, Sötét Nagyúr, szülei, halálfalók, hazugságok, Malfoy!!!
mumusa; Egy hűséges halálfaló (akinek arcát a maszk miatt nem látni, szóval akár lehetek én is), aki hidegvérrel, szemrebbenés nélkül, gúnyos mosollyal használja a Főbenjáró Tiltott Átkokat. /Leginkább a Crucio-t, és az Avada Kedavra-t/
Edevis-tükre; A családom (de leginkább én!), boldogan, mosolyogva, bal alkaron Sötét Jegy nélkül!
titkai; Azért hívják őket így, mert hétpecsétes titkok.
patrónusa; Szervál
személyisége; Kedves, aranyos, okos kis boszorka, aki mindvégig a jó oldalon áll, bármi történjék is... Nagyjából ezzel lehetne jellemezni engem. Mindvégig kiállok az igaz barátaim mellett, ha kell, akkor Miattuk még a családommal is szembe szállok. Nehéz a bizalmamba férkőzni, nagyon elővigyázatos vagyok az emberekkel/különösen ebben az időben./ Ha valakit gyűlölök, akkor az érzésem nem fog egyik pillanatról a másikra változni az illető iránt. Ahhoz, hogy ez az érzés iránta változzon, be kell bizonyítania az ellenkezőjét annak, amit gondolok Róla.

.:Külső:.

hajszín; szőke
szemszín; kék
alkat, stílus; Magas, karcsú, szeretem a csinos ruhákat, jobban kedvelem a szoknyákat, és a rövid ujjú blúzokat, ám 16 éves koromban le kellett mondanom róluk. Nem szeretem a sötét ruhákat, ezért ruhatáramra inkább a színes cuccok a jellemzőek.
magasság; 180 cm
tömeg; Ilyet nem illik kérdezni egy hölgytől.
különleges ismertető jel; Bal alkaromon ott virít a Sötét Jegy
pálcája; 11 hüvelyk, mogyoró, sárkányszívizomhúr maggal
play by; Taylor Swift

.:Család:.

Apa; Daniel Ellwood, halálfaló. Voldemortot választotta a lánya helyett, az Ő csatlósa maradt. Megromlott a kapcsolatuk, Rose hallani sem akar apjáról.
Anya; Bellatrix Ellwood, halálfaló. Férjéhez hasonlóan, szintén a Sötét Nagyúr mellé állt, ezért elvesztette lányát. Daniel-hez hasonlóan, Róla sem akar hallani Rosalie.
Testvérek; David Ellwood. Szüleivel ellentétben Ő kiállt a kishúga mellett. A nagy csata után a Főnix Rendje vette "szárnyai" alá Őket.
Egyéb hozzátartozó;
Háziállat; Hópehely, egy angóra macska, és Lizzy, a hóbagoly.

.:Létezés:.

1980. június ötödikén láttam meg a napvilágot, az angliai fővárosban, Londonban, egy aranyvérű család második gyermekeként. Szüleim halálfalók, és bátyámnak, Davidnek, szintén ott virít a Sötét Jegy a bal alkarján. Szüleim már fiatal koruk óta szoros barátságban állnak Lucius és Narcissa Malfoyjal, a bátyám pedig a legjobb barátjaként tekint Dracora. Ezzel szemben, én gyűlölöm a Mardekáros fiút.
Már kiskoromban megmutatkozott boszorkányi képességem, és ravaszságom, ezért nem volt kérdéses szüleim számára, hogy tanulmányaimat a Roxfort Mardekár házában fogom folytatni. 11 évesen meg is kaptam a levelet, miszerint felvételt nyertem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. A Teszlek Süveg először tényleg Mardekár Malazár házába akart osztani, de- a Malfoy iránti gyűlöletből és a házról hallottak alapján- addig könyörögtem a Süvegnek, amíg az megkönyörült Rajtam, és - Draco Malfoy és David Ellwood legnagyobb döbbenetére- a Griffendélbe osztott. /Az évek folyamán Piton sokszor hangoztatta, hogy nekem az Ő házában lenne a helyem/ Életre szóló barátságot kötöttem Harry Potterrel, Hermione Grangerrel, Ron Weasleyvel, majd a későbbiek folyamán megismerkedtem Ginny Weasleyvel, a Weasley-ikrekkel, Luna Lovegooddal, Cho Changgel, és Rajtuk kívül még sok barátom lett a Roxfortban. Harryék minden "balhéjában" mindvégig mellettük álltam, és kitartottam mellettük. Emiatt sokszor keveredtem vitába a szüleimmel.
Mindvégig a jó oldalon álltam, azonban a szívem mélyén tudtam, hogy ezzel a döntésemmel, szembefordulok a családommal. 1996 nyarán a Sötét Nagyúr úgy gondolta, hogy ideje csatlakoznom a táborához, ezért Draco Malfoy-jal együtt én is megkaptam a Sötét Jegyet. Az sem zavarta, hogy Dumbledore időközben bevett a Főnix Rendjébe. Sőt, kifejezetten örült, hisz így legalább volt még egy kémje Perselus Piton mellett.
A tudat, hogy bal alkaromon ott virít a Sötét Jegy, és az, hogy nem mondhatom el Harryéknek a teljes ihazságot, az idők folyamán- leginkább a halálfalóság miatt- kicsit közelebb hozott a Mardekár szőke hercegéhez. Olyannyira, hogy egy-két csók is elcsattant közöttünk, azonban komoly kapcsolat nem alakult ki, ugyanis még mindig gyűlölöm Malfoyt, és ezt az egészet csak így fogtam fel: "Szomorú voltam, Malfoy pedig megvigasztalt. Ennyi." A szüleim persze repdesnének az örömtől, ha valami komolyabb is lenne köztünk Malfoy-jal. De eszem ágában sincs megadni Nekik ezt az örömet!
A nagy csata után pedig tovább folytatom kémkedésemet...

***

Ezen a szép, nyári, napos reggelen ordibálásra ébredtem fel. Felültem az ágyamban, majd fülelni kezdtem.
- Gazdám...Tinky nem úgy gondolta...Tinky nem tudta, hogy ez lesz belőle...gazdám bocsásson meg Tinkynek...
- Ez igenis a te hibád Tinky! És ha lenne egy cseppnyi eszed, akkor tudhatnád, hogy mi lesz a következménye a tetteidnek! Most pedig takarodj a szemem elől!
Jellemző. Szokás szerint apám kiabál a házimanónkkal. Ideje lenne megszoknom, ugyanis mostanában minden reggel erre ébredek.
Miután kimásztam az ágyból, felvettem a köntösöm, és lementem a konyhába.
- Jó reggelt! - köszöntem szüleimnek és a bátyámnak, akik a konyhaasztalnál ültek.
- Jó reggelt!
- Rose, ha befejezted a reggelit, kezdj el készülődni, ugyanis megyünk Luciusékhoz- mondta apa.
- Kihez? - kérdeztem két ásítás között és belekortyoltam a tejeskávémba.
- Dracoékhoz - felelte apu helyett David fülig érő szájjal.
A tejeskávé, amibe az előbb belekortyoltam, most az asztalon kötött ki, ugyanis a meglepődöttségtől kiköptem az italt.
- Minek?
- Mert meghívtak minket ebédre.
- És...muszáj nekem is mennem?- próbálkoztam, hátha sikerül kiharcolnom, hogy itthon maradhassak.
- Igen! Lucius az egész családot meghívta.
Erre válaszul csak fintorogtam egyet, mire anya így szólt:
- Így legalább megbeszélhetitek Dracoval, hogy mi történt veletek idáig a nyáron.
- Inkább beszélném meg ezt egy baziliszkusszal, mint Malfoyjal!
A "baziliszkusz" szóra a szüleim elég furán néztek rám. Hm...vajon miért?
- Ezt azért te sem gondoltad komolyan Rosalie.
- Dehogynem! Az az önelégült, bunkó, egoista Mardekáros lenne az utolsó, akivel megbeszélném a nyári élményeket!- felhörpintettem a tejeskávémat- Felmegyek készülődni!
Nyár lévén, és mivel kivételesen sütött a nap Londonban, és nem zuhogott az eső, egy szoknya és egy blúz mellett döntöttem.
- Csinos vagy! - dicsért meg a bátyám. - Biztos tetszeni fogsz Draconak.
- Fogd be! - sziszegtem a fogaim közül.
David erre csak nevetett egyet, majd így folytatta:
- Draco és Rose... Rose és Draco... Rosco... Dralie... Rosalie Malfoy...
A nevek hallatán felment bennem a pumpa. Előkaptam a pálcámat, a bátyám torkának szegeztem, és vérben forgó szemekkel, sziszegve így szóltam:
- Ki ne merd ejteni a szádon ezt még egyszer, megértetted? Ha még egyszer ki mered ejteni a szádon ezt az undok, aljas, undorító, gusztustalan nevet, esküszöm, hogy...
- Soha többet nem ejtem ki! Esküszöm! Csak vedd el a pálcádat.
- Rosalie! David! - hallottam anya kiabálását.
- Megyünk már - feleltem, majd időközben elvettem a pálcámat David torkától, és beletettem a táskámba.- Lehet, hogy még szükség lesz rá.
A bátyám égnek emelte a tekintetét, majd elindultunk.
A Malfoy-kúrián a szülők előtt jópofiztam egyet Malfoyjal, majd a szülők a nappaliba mentek, mi pedig a Mardekáros szobájába. Leültem az egyik sarokban található fotelba, és egy szó nélkül hallgattam Malfoy és David eszmecseréjét.
Az ebédnél minden a halálfalóságról és Voldemortról szólt. A szülők egyszerűen dicsőítették, istenítették Tudjukkit, és úgy beszéltek a halálfalóságról, mintha az lenne a világ legjobb és legboldogabb munkája. David eközben nagyban bólogatott, Malfoy is helyeselt, nekem viszont kezdett elegem lenni ebből az egészből.
- Elnézést, nem érzem jól magam. Kimegyek kicsit a levegőre.
- David! Kísérd ki a húgodat, mielőtt még valami történne vele- utasította apa a bátyámat.
- De...
- Majd én kikísérem - kapott az alkalmon Malfoy, és átkarolt.- Nehogy itt még elájulj nekem.
- Köszi - a szülők előtt megerőltettem egy halvány mosolyt, ám amint látótávolságon kívül voltunk, ledobtam magamról a Mardekáros kezét.
Legközelebb csak az udvaron szólaltunk meg. Akkor is ki más, mint a Mardekár szőke hercege.
- Mi a baj? Talán nem ízlett az ebéd?
Megráztam a fejem.
- Az ebéd nagyon finom volt. Nem attól van hányingerem, hanem ettől az egésztől. Voldemorttól- Malfoy pont úgy nézett rám, ahogy Ron Weasley szokott ennek a névnek a hallatán - a Sötét Jegytől, a sötét oldaltól, a halálfalóságtól, a szüleimtől...
Éreztem, hogy a mondat végére könnyek folynak végig az arcomon, így már könnyes szemmel néztem a Mardekáros fiúra.
- Én nem akarok halálfaló lenni Draco! - És ekkor megtettem azt, amit soha életemben nem gondoltam volna, hogy megteszek. Egyrészt a keresztnevén szólítottam Malfoyt, másrészt pedig sírva borultam a Mardekáros fiú nyakába...