Isabella Carlott

.:Adatok:.

Teljes név; Isabella Carlott
Becenév; Izzy, Bella, Bells
Születési hely, év; 1994.Március 23. Roxmorts
Kor; 18
Nem; nő
Oldal; jó
Csoport; Griffendél
Évfolyam; hetedik

.:Jellem:.

szeret; táncolni, zenélni, kviddicsezni, olvasni, édességet enni, barátaimmal lenni
nem szeret; halálfalók, halál, tudjuk ki, Mardekárosok, pókok, kígyók ,bogarak
mumusa; pókok falnak fel
Edevis-tükre; Férjemmel és gyerekeimmel vagyok
titkai;
- Luna Lovegood unokatesója vagyok,de ő nem tud róla
- Szerelmes vagyok az egyik Weasley ikerbe!
patrónusa; cica
személyisége;
Mindenem a zene és a tánc. Minden szabadidőmet ezeknek szentelem. Sokan azt hiszik, hogy egy kis angyal vagyok! De miután megismernek, rájönnek, hogy tévedtek! Kedvenc színem a lila és a kék! Utálok szabályok szerint élni és nem szeretem ha nemet mondanak nekem. Ha eldöntök valamit, akkor azt általában végig csinálom.

.:Külső:.

hajszín; barna
szemszín; barna
alkat, stílus; Vékony alkatom van és úgy általában divatosan öltözködöm
magasság; 168 cm
tömeg; 66 kg
különleges ismertető jel; szemüveget hordok,de csak olvasáshoz és tanulásnál használom
pálcája; 12 és egynegyed hüvelyk,kőris fa,magja:egyszarvúcsődör farokszőre.
play by; Victoria Justice

.:Család:.

Apa; James Carlott 46 /ügyvéd/
Anya; Molly Carlott 44 /óvónő/
Testvérek; -
Egyéb hozzátartozó; Luna Lovegood /unokatestvér/
Háziállat; egy kiskutya, Fify

.:Létezés:.

A tó vizét lehelet vékony jég zárta el a fagyos reggeli levegőtől. 1994 márciusának 23. napja volt, amikor egy nő egy kislányt hozott a világra Angliába. London-ban éltünk. Imádtam azt a helyet. Csodálatos gyerekkorom volt ott. Volt egy hatalmas ház, ami már pár száz éve ott állt és mindig is a családom otthonát jelképezte. A szobám a padláson volt. Konkrétan a fél padlás az enyém volt. Szerettem mivel az ablakból messzire el lehetett látni a tavon. A házunkhoz még 2 épület tartozott. Egy régi raktárház és egy istálló, ami 4 éves koromig üresen állt, de 4. Születésnapomra megkaptam Missy-t a kis fehér pónit, aki álmaimat jelképezte. A szomszédunkban élt egy család ahol a legidősebb lány 14 éves volt és Ő tanított meg lovagolni. Sokat lovagoltam egyedül a tó partján 6 éves koromban és még akkor is arról álmodoztam, hogy lehet, belőlem hercegnő mivel van egy fehér pónim és meg tudom ülni. Akkoriban úgy véltem, hogy ennyi akár elég is lehet. 7 éves voltam, amikor a szüleim közölték velem, hogy elhagyjuk London-t, sőt egész Angliát, költözünk Privet Drive-be valami munka miatt. Ez a dolog megviselt mivel mindent ott kellett hagynom. A házat, a tavat, a barátaimat és a lovamat. Semmit nem vihettem magammal, ami fontos volt nekem. Ha jól emlékszem, akkor 2 hétig nem álltam szóba senkivel. Még anyuval sem pedig Ő tényleg közel állt a lelkemhez mégis úgy éreztem, hogy cserbenhagytak és, hogy ez az egész ellenem lett kitervelve. Itt a nagyvárosban már elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha is hercegnő legyen belőlem. Már nem volt kastély, nem volt fehér ló. Csak egy gyerek voltam a nagyváros szívében ahol mindenki furán nézett rám, mert én voltam az új, aki máshonnan jött, aki nem illett a képbe. Nem volt más választásom megbarátkoztam a helyzettel. Hogy ne legyek annyit otthon és kimozduljak végre az anyukám 3 hét múlva beíratott egy balett tanfolyamra, amit hamar megkedveltem mivel újra hercegnőnek érezhettem magamat tőle. Lettek barátaim, beilleszkedtem kialakult szépen lassan a komfortos kis életterem. A balettanárom egy viszonylag idős hölgy volt. Igazi régimódi személyiség, aki még francia nevelőnőtől tanult mindent, nagyvárosban élt, gazdag családban. 4 nyelven beszél és több hangszeren is játszik emellett az énekhangja is kifogástalan. A példaképemmé vált és Ő tanított meg zongorázni 10 éves koromban. Franciául beszélt hozzám nagyon sokszor. Nagyon megviselt, amikor 12 éves koromban meghalt. 1 hétig nem beszéltem senkivel, ki sem jöttem a szobámból. A temetésére elmentünk és a végrendeletből kiderült, hogy a zongoráját rám hagyta. Örökké szeretni és tisztelni fogom azt a nőt. A zongora a szobám egyik ékkövévé vált, minden nap gyakoroltam.
13 éves voltam amikor először lettem szerelmes. Nathaniel Summers-nek hívták a fiút és nálam fél évvel volt idősebb. Gitározott és énekelt emellett még helyes is volt egyből bedőltem a két szép szemének. Valamennyire megtanított gitározni csak aztán talált egy olyan lányt, aki idősebb volt mint én és szebb. Ejtve lettem. Első szerelmi trauma trálálá. Aztán miután nagy nehezen kihevertem a dolgot, egyik nap, jött egy levelem. Valami boszorkány iskolából. Nem tudtam, hogy most mi is ez. Kibontottam és elolvastam a levelet. Nekem írták, hogy felvételt nyertem az iskolájukba.
Miután anyuék hazajöttek a munkából, kérdőre vontam őket, hogy ez micsoda. Aztán elmesélték, hogy tulajdonképpen én egy boszorkány vagyok.