Ariel Castellano

.:Adatok:.

Teljes név; Ariel Crescentia Castellano
Becenév; Ari
Születési hely, év; 1986 március hatodika, London, Anglia
Kor; tizenhat
Nem; leányzó
Oldal; szürke (fekete, halálfalóimádó, de titkolja)
Csoport; hugrabug
Évfolyam; hatodik

.:Jellem:.

szeret; magány, csend, a fekete tó, halálfalók, eper
nem szeret; nevetni, sok-sok ember, tanulás
mumusa; a nagyanyja
Edevis-tükre; nincs álma, reménytelennek érzi magát
titkai; valahol mélyen nagyon szeretne barátokat. sárvérű, de aranyvérűnek hazudja magát, plusz, azt is mondja, hogy olasz
patrónusa; héja
személyisége; eléggé visszahúzódó személy, nem is igazán lehet vele társalogni. rengeteg pletyka kering róla iskola szerte, de ez őt nem zavarja, teljesen meg van elégedve a kis szürke életmódjával. imádja a halálfalókat, persze titokban, és bár sárvérű, ezt senki nem tudja róla.

.:Külső:.

hajszín; sötétbarna
szemszín; barna
alkat, stílus; szürke kisegér, szinte sosem tűnik ki a tömegből, sőt inkább célja elbújni
magasság; 165 centi
tömeg; 50 kiló
különleges ismertető jel; nincs
pálcája; kökényfa pálca; sárkányszívizomhúr; tizenkét hüvelyk
play by; Lucy Hale

.:Család:.

Apa; Rodrigo Castellano; elhunyt
Anya; Elizabeth Castellano; elhunyt
Testvérek; Jason Castellano, 17, az ikerbátyám, szeretem, de ő engem kevésbé
Egyéb hozzátartozó; David Wilcox; a gyámunk, kicsit iszákos, de talán az egyetlen akit a bátyámon kívül szeretek
Háziállat; nincs

.:Létezés:.

Hat éves voltam mikor elveszettem a szüleimet…

Badrock? Ja, az a fura lány. Így már tudom. Sosem szerettem…. mindig olyan különc. Egy házba járunk, mégsem beszéltem még vele sosem, bár lehet kedves kiscsaj, csak az a baj, hogy mindenki összehord róla mindent, én meg nem szeretem a kétes hírű embereket.
Jonathan Williams

… nem emlékszem sokra, csak a vakító fényre, és a hatalmas csattanásra. A bátyám nem volt velünk, pont érte mentük nagyiékhoz, ott maradt, mert a papa beteg volt, és azt kérte, hogy maradjon ott. Apáék veszekedtek, már nem is tudom miről, csak arra emlékszem, hogy anyu nagyon ideges volt, mert apu nem figyelt az útra. Próbáltam őket csitítgatni, de apu elrántotta a kormányt, és nekicsapódtunk egy fának. Anyuék azonnal meghaltak, engem még meg tudtak menteni. …

Jane? A szobatársam, de semmit nem tudok róla, csak annyit hogy árva, és hogy a csapat terelője, és állandóan fura pletykákat hallani róla. Állítólag egyszer megölt egy kentaurt, de ez csak pletyka. Ha engem kérdeztek szerintem azért hagyja, hogy ilyenek keringjenek róla, mert fél, hogy a még nagyobb tettei is nyilvánosságra kerülnek. Elég szánalmas dolog, de hát ő tudja.
Margaret Wilcox

… Ötödik félévkor lettem terelő. Igazából a bátyám erőltette az egészet, a fene se akart a kviddicscsaptba bekerülni, tériszonyom is van, mármint csak volt, nem tesz jót neki, ha naphosszat seprűn repkedsz, mint egy kistündér, negyven méter magasan. A bátyám célja nyílván az volt, hogy majd akkor én is olyan leszek, mint ő, népszerű, lesznek barátaim, de nagyot tévedett. Nem nagyon vannak barátaim, de nem is nagyon kellenek, mindig is magányos lány voltam. Sosem barátkoztam, a saját szobatársaimmal alig beszélek. De ez nem zavar.

Janette Badrock? Ki a... ja, hogy az a lány a fura táskával? Hát, nem mondhatnám, hogy ismerem. Igazság szerint alig beszéltünk két szót, aminek nyilvánvaló indoka a házkülönbség is... nem tudom. Kedves lány, ennyi biztos. Egyszer ugyanakkor tanultunk a Fekete-tó partján, és kaptam tőle egy pót-pennát, miután az enyém kettétört. De ez minden. Szerintem kicsit hóbortos - végül is ki etetné önszántából az óriáspolipot, mikor az undorító, gusztustalan, nyálkás, és még büdös is?
Eloise Bliss

Anyáék halála után a nagyi lett a gyámunk. Ő mindig is egy nagyon fura nő volt…a papi ki nem állhatta vénkorára, mert mindenbe belekötött. De tényleg, ha a cipőmön a masni rosszul állt újraköttette velem. Utáltam ott lakni. Mondjuk nagyi se szerette, hogy ott vagyunk, fel is dobta hamar a pacskert, ahogy a bátyám mondaná. Mivel több rokonunk nem volt, papához meg szintén gyám kellett állami gondozásba kerültünk. Ki tudta akkor még, hogy varázslók vagyunk, két mugli szülővel eléggé meglepő volt, mikor egy évvel később, potty, egy bagoly berepült a szobánkba két névre szóló borítékkal. Azt se tudtuk mi fán terem a Roxfort, meg miegyéb, a bagolytól meg egyenesen rettegtem. Mivel válaszlevelet kellett küldeni, hát a bátyám visszaírta, hogy nem tudjuk mi ez, és hogy biztos félreértés. De aztán megjelent egy fazon az intézet aulájában, és minket hivatott…

Az meg ki? Ja, igen, a bátyjával jártam. Egész kedves csajszi, ha megszokod, bár eléggé visszahúzódó. Szerintem ő a legantiszocabb diák az egész suliba. Viszont állítólag a helyettesítő tanárba van belezúgva…mindenesetre fura lány, az tény.
Audrey Callaway

A bátyámról még nem is beszéltem, igaz?? Nos, az hogy a bátyám, egy elég erős kifejezés, röpke hat perc van közöttünk. Ennek ellenére teljesen az ellentétem. Ő népszerű, jó fej, imádják, és nagyon szégyelli, hogy a húga vagyok, amit néha meg is értek, ki szeretné, ha valamelyik rokonáról minden nap kitalálnak valami új pletykát, aminek a tizede sem igaz, mégis mindenki elhiszi, mert annyira abszurd, hogy már-már hihető. Ő volt az, aki hamarabb elhitte ezt az egész varázslósdit, aki a leghamarabb megbízott abban a pacákban. Én végig teljesen bizalmatlan voltam, néha még ma sem hiszem el. Ezek után persze nem mehettünk vissza az intézetbe, persze, leplezzük le a varázsvilágot? Még mit nem. Inkább felkerestük anyám testvérét, akiről csak akkor szereztünk tudomást, és aki szintén varázsló. Hát nem mondanám, hogy tárt karokkal fogadott, eléggé lecsúszott alak, kicsit iszákos is, de az elmúlt öt év alatt a szívemhez nőtt, mert tényleg mindent megtesz, hogy megváltozzon, csak kicsit nehezen megy neki. De nem hibáztatom, majdnem tizenöt évig egyedül élt. Az anyám is magára hagyta, az egész család kirekesztette. Van egy olyan érzésem, hogy rám is ez vár majd…

- Badrock, hagyja abba az álmodozást, és mondja el, mikor volt a harmadik nagy koboldfelkelés?- Dörrent rám a mágiatörténet professzor. Rápislogtam, és megvonva a vállam jeleztem, hogy fogalmam sincs, mikor volt, és igazából nem is érdekel, mire kiküldött a teremből. Komolyan, ez a vén csóka rosszabb, mint a nagyanyám volt. Hogy lehet hogy nem zárták még lámpásba, úgyse csinál semmit... Kisétálok a partra, és leülök a nagy fa tövébe. Miért érzem, hogy el fogok aludni, és megint rémálmaim lesznek, mint egy hete minden nap? Felhúzom a térdem, és lehajtom a fejem. Csak hagyjanak békén.